Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXI. Falvak vízellátása

Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A községek 1975. év végi vízellátási helyzetét bemutató táblá­zat az alábbi: Megye Községek Száma ossz. Vízműről ellátott Vízműről nem ellátott Össz. tele­pülés Jó fürt közkút Ellátat­lan V. közkút „A” súlyosan „B” közepesen „C” mérsé­kelten Baranya 309 91 218 32 186 116 70 Bács­Kiskun 106 95 11 11 Békés 71 56 15 15 Borsod­A.-Z. 367 128 239 61 178 135 34 9 Csongrád 56 56 Fejér 103 60 43 28 15 11 4 Győr­Sopron 160 46 114 77 37 13 3 21 Hajdú­Bihar 78 78 Heve, 115 86 29 17 12 7 5 Komárom 72 45 27 8 19 8 7 4 Nógrád 130 46 84 57 27 1 13 3 Pest 160 106 54 40 14 12 2 Somogy 236 111 125 4 121 78 25 Szabolcs­Szatmár 226 71 155 155 Szolnok 69 69 Tolna 104 65 39 23 16 13 Vas 222 50 172 37 135 47 25 63 Veszprém 262 132 130 99 32 27 i 4 Zala 242 66 176 24 152 36 6 95 Összesen 3.088 1.457 1.631 687 944 491 204 203 “A“; “B“; “C“ = Rossz közút minősítési fokozata hez az első években 1500-2000 Ft, az 1960-as évek közepén az újonnan alakuló társulatoknál családonként (egységen­ként) 3500 Ft (évente átlagosan mintegy 350-400 Ft) volt. A lakosság a pénzbeli hozzájáruláson felül - a kezdeti idő­szakban - természetbeni munkát is vállalt a földmunka részbeni elvégzésével, ami az építési költségeket nagymér­tékben csökkentette. A társulati beruházásban megvalósult létesítmények szak­szerű üzemeltetéséről a helyi önkormányzatok gondoskod­nak. A közfeladatainak teljesítése után a vízi közmű társu­lat által kivetett érdekeltségi hozzájárulás beszedése, vala­mint az általa felvett hitel törlesztésének kötelezettsége a helyi önkormányzatokra hárult. A községi vízművek társulati formában való építése az or­szágban elsőként Tolna megyében indult meg. Az ország első ivóvíz társulata Dombóváron 1958. március 20-án ala­kult meg. A Tolna megyei tapasztalatok nagyban hozzá-járultak ah­hoz, hogy az e téren leginkább elmaradt vidékeken is - Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén,- Baranya,- Somogy,- Vas- és Zala megyékben - az 1961-1965 közötti időszakban a községi vízművek építése már szervezett for­mát öltött és társadalmi üggyé vált. A társulati törvényrendelet életbe lépése utáni évtizedben 1967. végéig a 274 működő vízi közmű társulat munkájá­nak köszönhetően a megépült 3 400 km vezetéken keresz­tül 550 ezer falusi lakos jutott közműves ivóvízhez.153 Jelentős eredmény volt az is, hogy az országosan kiemelt vízparti üdülő-területeken - a Balaton vízparti településein, a Velencei-tó környékén és a Dunakanyarban - 1958-1967 közötti időszakban több száz km víz-vezetékhálózat épült. A társulati tevékenység kedvező fogadtatását bizonyítja, hogy a 10.000 főnél népesebb települések (városok és köz­ségek), így Gödöllő, Gyula, Kál, Makó, Mohács, Érd és Bé­kés már az 1960-as évek elején, társulati úton építették víz­müveiket. A községi lakosság ivóvízellátásában a vízi közmű társula­tok megalakulását követően megindult gyors ütemű fejlő­dést mutatja az alábbi táblázat.154 Az 1945 előtti állapotokhoz képest jelentős volt a fejlődés. 1958-ban 190 településen működött törpe vízmű.155 Baranya megyében 14 db Bács-Kiskun megyében 8 db Békés megyében 5 db Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 34 db Csongrád megyében 1 db Fejér megyében 18 db Győr-Sopron megyében 7 db Flajdú megyében 1 db Heves megyében 12 db Komárom-Esztergom megyében 11 db Nógrád megyében 7 db Pest megyében 12 db Somogy megyében 3 db Szabolcs-Szatmár megyében Odb Szolnok megyében 3 db Tolna megyében 10 db Vas megyében 5 db Veszprém megyében 30 db Zala megyében 9 db A táblázatból kitűnik, hogy 1967. év végén a falusi lakosság 23 %-a (1,3 millió fő) részesült közműves vízellátásban az 1960. évi 8,5 %-kal szemben. Különösen jelentős volt a nö­vekedés Tolna, Csongrád és Békés megyékben, ahol az el­látottság mértéke 1967. év végére 34-44 %-ra emelkedett. A falusi vízellátás költségei csökkentésére és a kivitelezés gyorsabb végrehajtása érdekében előre gyártott szerkeze­tek alkalmazására volt szükség. Különösen kiemelkedő az acélszerkezetű víztornyok - hidroglóbuszok - széles körű elterjedése, valamint a vastalanításra alkalmazott Fermasicc berendezés. 204

Next

/
Thumbnails
Contents