Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)

Vízellátás fejlődése a második világháborút követően sara kellett használni. Az I. gravitációs vezeték néhány éves üzemelés után a csőben kiülepedett bauxit iszap okozta ke­resztmetszet csökkenés miatt nem tudta a számított víz- mennyiséget szállítani. A pörgetett beton távvezeték tisztítá­sát azonban a folyamatosan szükséges vízszolgáltatás fenn­tartása mellett nem lehetett elvégezni. A vízmennyiség biz­tosítása céljából 1970-ben a Hármashídi Vízműnél a Malom- csatorna vizének hasznosítására ideiglenes vízpótló mű épült, mely 1974-ig üzemelt. A többlet vízmennyiséget szállító Rákhegy-Székesfehérvár, NA 600-as ac. 13 km-es II. számü gravitációs távvezeték építését 1971-ben kezdték meg. A távvezeték fektetésével egyidejűleg Kincsesbányán a kitermelt bányavíz hasznosí­tása céljából több létesítmény épült, köztük Székesfehérvár ivóvízellátását szolgáló osztómű, ahonnan a távvezetékek indultak. Ugyancsak jelentős mértékben fejlesztették a víz fogadása érdekében Székesfehérvár vízellátó rendszerét, a 2 x 3000 m’-es új térszíni fogadó medencén kívül a hár­mashídi telepen szivattyúgépház, a városban fő és gerinc­vezetékek épültek. A távvezetéket és a műveket 1974-ben helyezték üzembe. Ezzel a nagyarányú fejlesztéssel a város legfőbb vízbázisa a rákhegyi karsztvíz, a legfontosabb víz­mű telepe a Hármashídi Vízmű lett, melyen keresztül 38 ezer m3/nap vízmennyiség jutott a hálózatba. Még a második rákhegyi távvezeték kiépítése előtt az asza- lvölgyi vízműnél rekonstrukciós jellegű beruházást kellett végrehajtani 1969-70-ben. A vízmű telep ásott kútjait bakte­riológiai és kémiai szennyezés miatt a termelésből ki kellett vonni, helyettük 5 db fúrt kutat állítottak üzembe. Az 1970-es évek végén Székesfehérvár vízellátó rendszeré­nek újabb fejlesztésére került sor. Aszal-völgyben 2 db kor­szerű nagyátmérőjű kút készült, melyek üzemeltetésével az 1969-ben fúrt kutak elapadtak. Érdemes megemlíteni, hogy a 90 éves aszalvölgyi galéria vörösfenyőből készült terme­lőcsövei még jelenleg is jó minőségű vizet szolgáltatnak. A Sóstói vízmű telepen a vízbázis korszerűsítése keretében 1979-ben két nagy átmérőjű kút készült, majd a 3 db nyitott gyorsszűrővel üzemelő vastalanító porlasztó fúvókákkal működő levegőztetőjét Kaszkád rendszerre alakították át. A rákhegyi osztóműtől főképpen a Könnyűfémmű ellátásá­ra megépült a III. számú távvezeték - mely már nem gravi­tációs üzemben működik - Sárkeresztnél és a város határá­ban létesült átemelő telepeken keresztül kb. 24 ezer m3/nap vízszállításra képes. A távvezetéktől összekötő vezeték (NA 500-as) épült a hármashídi vízmű telepig. Ezen keresz­tül kb. 13 ezer m3/nap mennyiség adható át a városi fo­gyasztók részére. Az I. számú gravitációs vezeték üzemen kívül helyezése után az 1970-es években megszüntették a Hármashídi víz­kezelő telep működtetését is, majd később a gépészeti be­rendezéseket leszerelték, a magasnyomású gépházban át­alakításokat végeztek. 1983-ban a város ellátásának bizton­sága érdekében üzembe helyezték az Öreghegyen épült új 5000 m3-es tárolómedencét. 1987-ben a kis átmérőjű kutak kiváltására a Sóstói vízmű telepen újabb 3 db nagy átmérő­jű kút készült el. Székesfehérváron az 1980-as évek elejétől a vízmű telepe­ken polifoszfátos kezelés működik, mely a magas kemény­ségű (19-24 nk") víz CA és Mg ionjait oldatban tartja, a cső­falon való lerakódást megakadályozza. 187

Next

/
Thumbnails
Contents