Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően képességét a karszt kutaknál aknasüllyesztéssel és a Péti Nitrogénművek beruházásában újabb mélyfúrású kút bekapcsolásával próbálták növelni. Ezek azonban csak időleges javulást eredményeztek. A város vízellátásának megnyugtató módon való megoldását a Bánta-pusztai kutak fúrása és a vízmű szolgáltató rendszerébe való bekapcsolása hozta meg 1969-ben. A Bánta-pusztai vízmű telep üzembe helyezését követően a bányász városban nem volt vízhiány. Az 1970-es években új fővezeték épült, bővült az elosztóhálózat, Péten 1974-ben és 78-ban újabb kutakat is fúrtak. A növekvő vízigény kielégítésére az 1980-as évek elején Bánta-pusztán újabb kút bekötésére került sor. Ezt követően a négy vízbázisból (Karszt- kút, Rákóczi kút, Bánta-pusztai vízmű, Péti kutak) táplált vízmű kapacitása elérte a 18 ezer m3/nap mennyiséget, mely teljesen kielégítette az igényeket. Ajka vízmüvének fejlesztése Az 1950-es években rohamos fejlődésnek indult város vízellátása a Széles patak völgyében, a kavicsrétegre telepített kutak elhomokolódása miatt 1963-ban igen nehéz helyzetbe került. Vízkorlátozást, szakaszos üzemeltetést vezettek be, a vízpótlást a környező bányák víztelenítése során kiemelt víz biztosította. Felmerült az erőmű ellátására épített Tapolcafő-Ajka távvezetékről való vízvételezés, mely 167- ben meg is valósult. A megnyugtató végleges megoldást, a jelenlegi vízellátást is biztosító Nyirád-ajkai 18 km hosszú, NA 600-as távvezeték megépítése és 1972. május 1-jével történt átadása jelentette. A nyirádi bányából érkezett karsztvíz döntő fordulatot jelentett a város vízellátásban. Már a távvezeték építése kezdetekor program készült a város vízellátó rendszerének rekonstrukciójára, fejlesztésére. Ennek keretében 2 egyenként 2000 m3-es tároló medence, gerincvezetékek építésére, a hálózat bővítésére került sor. Keszthely, Hévíz, Tapolca Sümeg vízmüveinek fejlesztése A városok vízellátását 1973-tól a nyirádi, illetve darvastói vízkiemelésre támaszkodó regionális rendszerek biztosítják és a helyi fejlődés is ezt követően a regionális művek kiépítéséhez kapcsolódott és gyorsult fel. Sümegen az 1960-as években a galériás vízmű bővítése történt meg és a hálózat növekedett néhány km-rel. Tapolcán 1967-ben két fúrt kút bekapcsolásával javult a szoláltatás színvonala. Keszthely városát ellátó Vonyarci vízműnél új forrásokat foglaltak és a gépházat korszerűsítették az 1950- es évek végén, majd 1962-ben a János forrási galériás kút bekötésével bővült a város vízműve. 1967-ben Keszthely vízvezetéki rendszerét összekötötték a hévízi rendszerrel.148 Ez lehetővé tette, hogy a két település között létesített Vadaskerti vízmű telep részben Hévíz, részben pedig Keszthely számára szolgáltasson ivóvizet. A következő évben került sor Balatongyörök térségében az Erzsébet forrás két kútjának kiépítésére és az itt termelt víznek Keszthelyre való vezetésére. Ez a telep később a regionális rendszernek is része lett. Hévíz ellátásának javítására még az 1950-es évek közepén épült meg a településtől 3 km-re a Dobogó-i vízmű, ahonnan hideg karsztvíz jutott a városba. 149 Zalaszentgrót vízmüvének kiépítése A vízmű társulat 1964-ben alakult meg és ekkor kezdődött a hálózat kiépítése. 1965 előtt a szolgáltatás a pozitív Hősök kútjából történt, a 10 m’-es gyűjtőmedencéből egy szivattyú nyomta a vizet a hálózatba. 1965-ben elkészült az I. és II. kút, megépült a főnyomó vezeték, néhány utcában az elosztóhálózat és a hidroforos szivattyútelep. Az Aranyos hegyen a 250 m3-es tárolómedence a csatlakozó gerincvezetékkel 1966-ban lépett üzembe. Ekkor a korábbi szolgáltató műveket felszámolták. A hálózat folyamatosan bővült az 1970-es években. A kapacitás növelésére 1971-ben elkészült a III. sz. kút, majd 1972-ben a vastalanító is. Ezt azonban üzemen kívül helyezték a kútvizek gáztartalma miatt. A IV. számú kút bekötésére a vízfogyasztás növekedése miatt 1975-ben került sor. Az évenként bővített hálózat hossza az 1990-es évek végén 74 km volt. Balatonfüred vízmüvének fejlesztése Az Északkelet Balatoni Regionális Vízmű 1972-ben történt üzembe lépéséig a város vízmüvét az egyre fokozódó nyári vízigények miatt több ütemben fejlesztették. Balatonfü- redtől északra lévő Kéki forrás foglalására és bekapcsolására, újabb medence építésére 1960-ban került sor. Mivel a 182 balatonfüredi vízmű légifelvétele, 1976
