Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően ben helyezték üzembe a Kádártai vízmüvet, vele egy időben a látóhegyi medencét és az átépített Hóvirág lakótelepi átemelőt. A következő években gépház rekonstrukciókat végeztek és a Kádárta községgel szomszédos Gyulafirátóton kutak készültek, ezek bekötése is növelte a víztermelő kapacitást, mely az 1970-es évek végére elérte a 22 ezer m3/nap értéket. Az 1980-as évek közepén kialakításra került a III. nyomásövezeti zóna, melynek tárolója egy 500 rn'-es hidroglóbusz. A víztermelés és fogyasztás egyensúlyát elősegítette a hálózati veszteség jelentős mértékű visszaszorítása. korszerűtlen volta, a magas-tároló hiánya okozta, továbbá az a gyakorlat, hogy az ipari üzemek saját vízszükségletüket a hálózat megszívásával igyekeztek kielégíteni. A város viszonylag mérsékelt ütemű fejlődése azonban az 1960-as években már indokolttá tette a vízellátás módjának megváltoztatását. A fejlesztési munkák 1964-ben kezdődtek meg. Tapolcafőn újabb forrásokat foglaltak, a medence mellett átemelő szivattyútelep létesült, 7 km hosszú, NA 300-as ac. fővezetéket fektettek le a gépház és a város között, a városban további gerincvezeték, a fogyasztás súlypontjában, pedig 1500 m'-es víztorony épült. 1967. év elejétől a források túlfolyó vize csökkenni kezdett, pár hónap múlva a források kiapadtak a Nyirádi bauxitbányászat miatti karsztvíz kiemelés hatására. A város szerencséjére a víz csökkenésekor már létezett Ajka és Tapolcafő között az ajkai erőmű számára az 1950-es évek végén a Tapolcafőről induló 23 km hosszú távvezeték és megépült a Nyirád-Ajka távvezeték is, mely a bauxitbányászat során kiemelt karsztvizet szállította Ajka város vízmüve részére. így nem következett be katasztrófa Pápa vízellátásában, mivel bizonyos átalakításokkal lehetővé vált a vízszállítás irányának megváltoztatása és a város Nyirádról távvezetékeken keresztül jutott a szükséges napi 10 ezer m3 vízhez.Pápa vízellátását javította az 1977-ben lefektetett NA 500-as fővezeték, melyet a 19. század végén épült 300-as öv. vezeték kiváltására építettek. 1968-tól kezdve fokozatosan több kutat fúrtak a A Bakonykarszt Rt. székháza Veszprémben Pápa "1989. július 28-át írtak a krónikások, amikor Pápán nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a polgárok a hírt - elkészült a város vezetékes vízhálózata, és a csapokon, közkifolyókon megjelent a víz." A tapolcafői források akkori tengerszint feletti magassága 172-167 m volt, vizük 2000 m3/nap kapacitású vízműből gravitációsan jutott a városba. A megfelelő nyomást a 83. sz. főút melletti víztároló medence biztosította. A tapolcafői forrásokból táplált városi vízmű 6300 m3/nap kapacitása az 1950-es évek végéig a csúcsfogyasztási időszakokban jelentkező vízhiány, illetve nyomás elégtelenség kivételével általában megfelelő ellátást biztosított. A szolgáltatás időszakos zavarait az 1934-1979- ig működő nyo- mó-légüsttel megépített nyomásfokozó
