Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Fejér László, dr. Filotás Ildikó, dr. Juhász József, dr. Öllős Géza: Vízellátás kezdetei Magyarországon - I. Római vízvezetékek emlékei
A vízellátás kezdetei Magyarországon Római vízvezetékek emlékei Egy vízvezetékrendszer kiépítése, fenntartása és üzemeltetése folyamatosan működő államhatalmat és jól szervezett társadalmat feltételez. A Kárpát-medencében az első ilyen társadalom a római volt. Pannóniában a vízvezetékek építése sok tekintetben a modern polgári világban alkalmazott módon történt. A beruházásokat az adott település határozta el, s mivel a víz állami, azaz köztulajdonban volt, az épített vezetékekben szolgáltatott vizet csak közcélra lehetett felhasználni. A közösség mellett magánszemély is létesíthetett egy-egy rö- videbb szakaszon vízvezetéket, de ehhez a város engedélye szükségeltetett. A vízhasználat után amennyiben az nem a közkutakról történt, hanem a lakóházba beépített csővezetékről, a használónak éves vízdíjat kellett fizetnie a település közösségének. A rómaiak különös gondot fordítottak vízvezetékeik védelmére. Az ókori vízépítés egyik legnagyobb alakja, Sextus Julius Frontinus feljegyzéseiből tudjuk, hogy a római szenátus határozatot fogadott el, amely szerint a vizek, vízvezetékek útját emlékművekkel, épületekkel, vagy fák beültetésével nem lehet akadályozni. A határozatok megszegői 10 ezer sestercius büntetést voltak kötelesek a kincstárba befizetni. Hogy az ellenőrzés és a határozat betartása kellően hatékony legyen, a szenátus intézkedett, hogy a büntetés felét jutalmul a mindenkori feljelentő kapja meg. Lehet, hogy a mai jogfelfogásunk lázong e megoldás ellen, de eredményessége felől nem lehetnek kétségeink. A nagyobb pannóniai települések külön kezelőszemélyzettel tartatták rendben a vízvezetékeket mindaddig, amíg a városi kultúra a provinciákban a birodalom védőernyője alatt virágozhatott. A számos pannóniai vízvezeték (Scarbantia-Sopron, Savaria-Szombathely, Gorsium-Tác, Brigetio-Oszőny) közül az aquincum-óbudai aquaeductus a legismertebb. E vízépítészeti műtárgy annak köszönheti ismertségét, hogy hosszú századokon át szinte az egyetlen látható emléke volt Budának (Óbudának), amely a város egykori római előzményére utalt. A valaha 4,5 km hosszú, boltíves falazattal készült magasvezeték, római fürdőnél lévő forrásfoglalásból gravitációs módon vezette a vizet a polgárvárosba, illetve a katonai táborba. A felül nyitott vezeték a lakosság ellátása mellett több közfürdőt is táplált, így a katonaváros és a polgárváros nagy fürdőit is. Az aquaeductus a középkorban-vízvezetéki funkcióját régen elvesztve-határjelző szerepet kapott. A római kori vízvezeték-maradvány és rekonstrukciója az óbudai Szentendrei úton Római kori ásott kút Gorsiumban, a mai romvárosban
