Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A korszerű és teljes tisztítási technológia elemei a mederpil- léres vízkivételi mű és a hálózati szivattyútelep között: zárt dobszűrők, levegőztető berendezés, homokfogók, vegyszer bekeverő labirint medencék, MELYEPTERV típusú ellenáramú derítők, ózonkezelő berendezés (a szükséges technológiai elemekkel), homokszűrők, tároló medence, átemelő szivattyúk, aktívszén-szűrők, tisztavíz tároló medencék. A tisztítás során különböző helyeken történhet a vegyszerek - klór, kálium-permanganát, aktívszén-por, alumíniumszulfát, polielektrolit, mésztej, klórdioxid - szabályozott adagolása. A nyers Tisza víz minőségéhez alkalmazkodó, rugalmasan változtatható vízkezelési eljárás megfelelő, szakszerű üzemvitellel lehetővé teszi a kifogástalan minőségű ivóvíz szolgáltatását a város és a hozzá csatlakozott hat település részére. Az új víztisztító telepen termelt vizet az 5 ezer m3-es tisztavíz medencéből az ugyancsak az 1990-es években épült hálózati gépház frekvencia váltóval szabályozható szivattyúi nyomják az 536 km hosszú városi hálózatba a korábbi és az 1970-es években épült NA 800-as fővezetéken keresztül, valamint az 1980-as évek közepén kiépített NA 600-as express vezetéken át az új 3 ezer m3-es víztoronyba. Szolnok vízmüveit ma a Víz- és Csatorna Művek Koncesz- sziós Rt. üzemelteti. T örökszentmiklós A város az 1930-as években nagyrészt közkifolyós ellátásra kiépített vízmüvének fejlesztése az 1960-as években indult, a korszerű közműves vízellátó rendszer azonban csak az 1970-es évek második felében valósult meg. Ebben az időszakban épült, az 5 ezer m3/nap kapacitású víztisztítóval a vízmű telep, melyre 16 db mélyfúrású kút- ból nyomják a szivattyúk a vizet. A kútvizek ammóniát, metángázt, vasat és mangánt tartalmaznak. A vízmű telepre érkező nyersvíz gáztalanítóra kerül, ahol a vastalanításhoz szükséges oxigén felvétel is megtörténik. A vas és mangán eltávolítását négy db zárt gyorsszűrő végzi, melyekről a tisztított víz a 2 x 600 m3-es térszíni medencékbe jut. A vízmű telepi medencékből a gépház szivattyúi nyomják a városi elosztó körvezetékbe és a 750 m3-es víztoronyba a vizet. Ez utóbbiak megépítése is az 1970-es évtizedben történt. A főművek megépítését követően fektették le a 107 km hosszú városi elosztóhálózatot. Kunszentmárton vízmüvének kiépítése Az Alföld többi településéhez hasonlóan az akkor még községben a rossz minőségű vizet adó ásott kutakat 1891-től folyamatosan artézi kutakra alapozott ellátás váltotta fel. A 200-300 méter mély artézi kutakhoz kapcsolódóan a 20. század elején egy-egy utcára kiterjedő, kúttársaságok által létesített körzeti vízvezetékek épültek. Ez a vízellátási mód az 1960-as évek közepéig kielégítően működött, akkor azonban az igények növekedése és a kutak egyre csökkenő vízhozama miatt vízhiány jelentkezett. A közműves vízellátás kiépítését Kunszentmártonban tanácsi beruházásban - melynek alapját pályázaton nyert támogatás nyújtotta - kezdték meg 1969-ben. A vízmű társulat megszervezését sok vita és nehézség akadályozta, így csak 1975-ben alakulhatott meg a társulat. A vízmű építés azonban vontatottan, de a vita ellenére folytatódott. Fokozatosan üzembe lépett a belterületen létesült két mélyfúrású kútból térszíni tárolón keresztüli átemeléssel hasznosító vízmű. Kezdetben hidroglóbusz, majd 1985-től 500 m3-es acél szerkezetű víztorony biztosítja az 59 km-es hálózat nyomását. 1981-ben újabb kút bekapcsolásával növekedett a víztermelés. Vízkezelő berendezés azonban nem létesült, bár erre a gáz és ammónia tartalma miatt szükség lenne. A városba települt ipari üzemek önálló vízellátással rendelkeznek. Kecskemét vízmüvének fejlesztése Az 1950-es években magvalósított városi vízmű, mely a széktői vízbázis kútjaiból termelt és a vastalanító berendezésben tisztított vizet szállította a városba, a következő évtizedben tovább bővült. Kecskemét városa az 1960-as évek közepétől jelentős fejlődésnek indult, melynek során ipari üzemek, közületi intézmények, lakótelepek épültek. A nagyvárosi fejlődés a közműves vízellátással szemben is új követelményeket támasztott'142 melyet az 1966-1971 között végrehajtott vízmű fejlesztési programmal sikerült kielégíteni. A széktói vízbázison újabb 13 mélyfúrású kutat helyeztek üzembe, így a napi víztermelő kapacitás elérte a A kecskeméti II. sz. vízműtelep 147
