Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően növekvő lakosság részére a termelt vízmennyiség nem volt elegendő. Az 1970-es évek második felében a Déli Vízmű fejlesztése folytatódott, további kutakat kapcsoltak be. Ezekre részben a vízszint süllyedése miatt is szükség volt. Újabb víztermelő telepet alakítottak ki Máriabesnyő körzetében. Az itt fúrt kutak közvetlenül dolgoztak a hálózatra, hasonlóan az 1980-as évek elején bekapcsolt szadai kúthoz. A négy vízbeszerző helyről az 1980-as években 11 ezer m3/nap víz- mennyiség jutott a városba. Ez a mennyiség fedezte az akkori igényeket, de gondot jelentett a kutak vízszintjének, hozamának folyamatos csökkenése és egyes kutakban a nitrát tartalom növekedése. A biztonságos ellátás és a fejlesztés érdekében került sor a város vízszolgáltatásának a Duna Bal-parti Regionális rendszerbe való bekapcsolására az 1980-as évek folyamán. Dunakeszi vízmüvének fejlesztése A városhoz 1950-ben csatolt Alagon, az állami ménes tenyésztő és Lovaregylet üzemeltetésében már 1925-ben mélyfúrású kúttal működött intézményi vízmű. A MÁV Járműgyár és lakótelepe számára a 30-as években építettek vízmüvet. Ez a Duna partján telepített csőkút-sorból termelő vízellátó mű lett az alapja az 1960-as évek során kiépült települési vízműnek. A korábban a gyártelep ellátására létesített 7 db kútból álló kútsortól északra a Duna parton újabb kútsor (6 db kút) készült. A víztermelő telepekről NA 300-as vezetékek szállították a vizet a lakótelepekre és a 600 m3-es víztoronyba. A város vízellátása részben mennyiségi, részben minőségi (magas nitrát tartalom) miatt az 1970-es években már nem tudta kielégíteni az igényeket, bár a víztermelés 6500 m3/nap volt. Ezt követően az 1980-as évek elején került sor a városi vízmű és a Duna Bal-parti Regionális Vízmű összekapcsolására és a víz fogadása céljából Dunakeszin a 2 x 1000 m3-es medence, és NA 300-as gerincvezeték építésére. A regionális rendszerhez való csatlakozás lehetővé tette a város fejlesztését, további lakótelepek létesítését. A város növekvő vízigényének biztosítását és a nem megfelelő minőségű kutak kiiktatását tette lehetővé a Fővárosi Vízművek Bal-parti II. számú telepétől kiépített gerincvezeték 1989-ben történt üzembe helyezése. Ezen keresztül 6 ezer m3/nap vízmennyiség érkezik a városba. Érdemes megemlíteni, hogy a magas nitrát tartalom miatt kikapcsolt régi vízmű átemelő gépházában muzeális emlékként, gondozott állapotban meghagyták a hajdan energiát szolgáltató gőzgépet. Cegléd vízmüvének kiépítése A városi vízmű építése 1966-ban kezdődött meg. A vízbeszerzés mélyfúrású kutakból történik. Ezeket a 1960-70-es évek során és azt követően is folyamatosan készítették. Az 1980-as évek közepén 11 db kút szolgáltatta a 8-10 ezer m3/nap vízmennyiséget. A közüzemi vízellátás kiépítésével egyidejűleg a körzeti vízellátó művek megszűntek, vízvezetékeiket - lehetőség szerint - a városi hálózatba ilCegléd víztározója
