Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Az 1960-as évek első felében épült vízműveknél a kezelési technológia csak később valósult meg, Hajdúszoboszlón pl. az üzembe lépést követő harmadik évben. Minden városi vízműnél szükséges a gáz eltávolítása, melyet injektoros gáztalanítókkal és a vízmű-telepi medence ventillátoros levegőztetésével oldanak meg. A vas-mangán eltávolítása két rétegű zárt szűrőtartályokkal történik. A vízkezelési technológia sorrendje nem egységes. A vízművek egy részénél a szűrőkről a tiszta víz a vízmű telepi medencébe jut, és onnan nyomják a szivattyúk a hálózatba (Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Polgár). Más vízműveknél a magasnyomású szivattyútelep a szűrőkön keresztül szállítja a vizet a hálózatba. (Nádudvar, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Püspökladány, Balmazújváros, Kaba). A Hajdú megyei városok vízellátása az 1980-as években vált teljessé az elosztó hálózatoknak a települések egészére való kiépítésével. Nyíregyháza Az 1960-as évek elején Nyíregyháza volt az egyedüli nagyváros, ahol nem működött közüzemű vízmű. Bár a 20. század eleje óta folytak vizsgálatok és kutatások a város környezetében a vízellátás érdekében, sőt Kótaj térségében 1926-ban és az 1940-es évek elején kutakat is fúrtak,139 majd 1928-ban terv is készült Nyíregyháza vízellátására, a városi vízmű kiépítése csak a 1960-as években indult meg. Addig sekélymélységű ásott talajvíz kutak, később az alsóbb rétegekbe fúrt mélyebb kutakból, házi vízellátó berendezések látták el a lakosságot és a közületi fogyasztókat, intézményeket. A kótaji vízbázison fúrt kutakra telepített vízmű 1964-ben lépett üzembe, kiépítésekor 8 ezer m3/nap kapacitással.140 A víztermelő telepen, melynek teljesítményét hamarosan további 8 ezer m-’/nap-vel növelték, zártszűrős vas- mangántalanító berendezés készült. Innen 21 km hosszú távvezetéken (2 x 11,5 km NA 300; 9,5 km NA 400) keresztül jutott a víz a város határában épített északi fogadóállomás medencéibe. A fogadóállomás szivattyúi a városi fő körvezetéken keresztül továbbították a vizet a hálózatba és a város központjában lévő 800 m'-es víztoronyba. Az 1970- es évek elején a kótaji vízmű kapacitását 18 ezer mVnap- re növelték újabb kutak fúrásával. Itt összesen 16 db termelőkút működik. A közüzemű vízellátás üzembelépésével, a hálózat fokozatos bővülésével a város vízigénye növekedett, így újabb víztermelő telep építéséről kellett gondoskodni. A második vízbázis a várostól 19 km-re északkeletre Nyírtelek térségében épült meg. A jelenlegi 22 db kútból az elsőt 1970-ben fúrták. A víztermelés 1974-ben indult meg 5 ezer m-’/nap kapacitással. Egy évvel később ez 10 ezer m-Vnap-re, majd 1978-ban 20 ezer m’/nap-re növekedett. A kótaji telephez hasonlóan itt is szükséges a vas-mangántalanítás, mely zárt szűrőtartályos kezelőműben történik. A vízmű kútjai közül 22 db üzemképes, a maximális kapacitás 12 ezer rn'/nap. Ez a mennyiség 17,5 km hosszú távvezetéken keresztül 237 víztorony, Debrecen A paszabi szűrők
