Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Kazincbarcika, Edelény, Putnok, Sajószentpéter önálló vízmű fejlesztéséről nem beszélhetünk, a települések vízellátása a Borsodi Regionális Vízmű rendszerének szakaszos kiépítése során valósult meg az 1950-1960-as években. Borsod megye keleti részén lévő települések vízellátása a nyugati területhez képest csak mérsékelt ütemben fejlődött. Sátoraljaújhelyen 100 éves a víztermelés és az ivóvíz-szolgáltatás. A tároló térfogat 1965-1975 között kétszeresére növekedett, a hálózat hosszának növekedése ennél szerényebb volt. A víztermelés emelkedését jelentős mértékben szükségessé tette Sárospatak közüzemű vízellátásának 1970-ben történő megvalósítása,137 mivel a város ellátását távvezetéken keresztül Sátoraljaújhelyről biztosítják. Mindkét városban emelkedett a vízfogyasztás, a víztermelés növekedett a 1970-1980-as évtizedekben is, melyet a bekötések számának változása jól jelez - különösen Sárospatakon. Az itteni vízműveket jelenleg Sátoraljaújhely központtal a Zempléni Vízmű Kft. üzemelteti. Tokaj vízmüvének mérsékelt ütemű fejlesztését Tárcái fogyasztóinak a tokaji rendszerhez való csatlakoztatása, komfort iránti igény, a bekötések számának emelkedése tette szükségessé a 1970-es évek folyamán. A vízigény jelentős növekedése csak a 1980-as évek elején következett be, ekkor került sor újabb kutak bekapcsolásával a víztermelő kapacitás bővítésére és újabb magaslati tároló építésére. Szerencsen a víztermelést a meglévő aknakút mellett fúrt kúttal bővítették az 1960-as évek végén. A vízminőség romEger, Hajdú hegy lása miatt azonban a városban létesített vízmüvet fel kellett adni és 1975-ben a város mellett Bekecsen épült meg az új vízmű. Az itt fúrt kutak vize vastalanítást követően jut be a városba, ahol újabb medence építésével a tároló kapacitás 1000 m3-re növekedett. Tiszaújváros ipartelepeinek és ezzel együtt a többszintes lakótelepek, az új város kiépítése az 1960-1980 közötti két évtizedben volt a legdinamikusabb. Az 5000 m-’/nap kapacitású 4 kútból, Kessener rendszerű savtalanítóból, zárt vas-mangántalanító szűrőkből álló vízmű telep 1966-ban, a 800 m3-es víztorony 1967-ben lépett üzembe. A kezdetben néhány km hosszú hálózat 1980-ban 30 km volt. A lakosság száma és a vízigény fokozatosan növekedett, így a város- központ és Szederkény között újabb vízmű telep építésére volt szükség melyet 1977-ben kapcsoltak az ellátó rendszerhez. Az új telep víztermelő kapacitása 5600 m3/nap volt. Ezt a mennyiséget 11 kút szolgáltatta. A vízmű telepen ugyancsak Kessener-rendszerű savtalanító, zártszűrős vas- mangántalanító, valamint 2500 m3-es térszíni tárolómedence és magasnyomású szivattyúház épült. Tiszavasvári közműves vízellátásának kiépítése társulati formában, 1963-64-ben kezdődött el, egy 80 méter mély fúrt kútra, 1200 m3/nap kapacitású vas-mangántalanítóra alaEger, Petőfi téri gépház 127
