Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően ce, víztorony épült. Ezek összes térfogata majdnem kitette a napi víztermelés 30 %-át. A főváros legnagyobb és a rendszer szempontjából legjelentősebb tárolója - a Sánc utcai 2 x 40 ezer m3-es medence - 1980-ban lépett üzembe. Ez a főváros - idegenforgalmi szempontból is impozáns - leglátványosabb medencéje. Az üzemvitel biztonsága szempontjából jelentős szerepe van a Gilice téri (Gloriette) új 10 ezer m3-es és a Rákosszent- mihályi ugyancsak 10 ezer m3-es tárolónak, melyek 1982- ben, illetve 1976-ban készültek el. Fontos szerepük van az 1983-ban és 1984-ben megépült 3 ezer m3-es Lakatos utcai és Csepeli víztornyoknak, valamint a budai felsőövezeti medencéknek. Az 1960-tól 1990-ig terjedő évtizedekben végrehajtott beruházások, fejlesztések biztosították Budapest teljes és minden időszakra kiterjedő biztonságos vízellátását. A főváros vízmű rendszerének kialakítása lehetővé tette több környező település vízellátását is, vagy annak javítását a budapesA tapolcai Olasz-kút építése ti szolgáltatáshoz való kapcsolódással (elsősorban a vízbázisok körzetében lévő településeken), vagy vízátadással a társüzemek részére. A Fővárosi Vízművek Részvénytársaság biztosítja Budaörs város egy részének, Budakeszi, Törökbálint, Halásztelek, Lakihegy, Csömör Szigetmonostor, Pócsmegyer, Kisoroszi agglomerációs települések egészének vízszolgáltatását, és a társüzemeknek: Vác, Dunakeszi, Üröm, Ecser, Nagykovácsi, Érd, Tököl, Dunaharaszti és Szigetszentmiklós részére ad át ivóvizet. Észak-Magyarország Miskolc vízmüvének fejlesztése A város dinamikus fejlődését az 1950-es évek iparfejlesztése - a meglévő gyárak bővítése, új iparágak, ipartelepek kialakítása - jellemezte. A közigazgatási terület is növekedett Diósgyőr, Hejőcsaba, Tapolca, Görömböly, Szirma, Hámor, Ómassa és Pereces Miskolchoz csatolásával. A növekedő igények szükségessé tették már az 1950-es években és ezt követően a további évtizedekben a víztermelő kapacitás, a vízellátó rendszer folyamatos fejlesztését. A Tapolcai vízmű termelésének növelése mellett újabb víztermelő telepek kiépítésére és bekapcsolására, a többzónás vízellátó rendszer kialakítására került sor. A város vízszükségletének legnagyobb részét biztosító Tapolcai vízmüvet az 1950-es évek közepén akna és cső kutakkal bővítették, így a termelt mennyiség 15 ezer m3/nap- vel növekedett. A vízbeszerzés és a gépház bővítésével egyidejűleg megkezdődött a többlet vízmennyiség szállítására a III. számú, NA 800-as fővezeték építése. A szakaszos üzembe helyezéseket követően az új fővezeték teljes hos122 A tapolcai Olasz-kút ma
