Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XIX. Új vízművek építése
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően nitrát) az évek folyamán állandósultak a városban. A növekvő vízigények és a meglévő kutak vízadó képessége csökkenése miatt újabb kutak létesültek 1980-ig. A térség csatornázatlansága és az ellenőrizetlen mezőgazdasági vegyszerfelhasználás miatt a vízminőség rohamosan romlott, így a vízbázist 1994-ben üzemen kívül kellett helyezni. Szerencs Az Alföld és a Zempléni hegyvidék találkozásának környezetében fekvő városban már a 20. század első felében megtelepedett az élelmiszeripar, (cukor és csokoládégyár). Ezek a gyárak önálló vízellátással rendelkeztek. Az 1954-ben üzembe helyezett közüzemi vízmű a város központi részén létesített nagy átmérőjű kb. 10 m mély sziklás altalajba süllyesztett aknakútból nyerte a vizet. A kút melletti aknában elhelyezett centrifugál szivattyúk látták el vízzel a kezdetben néhány km-es, majd fokozatosan fejlesztett hálózatot és a 250 m3-es tárolómedencét. Szécsény A Cserhát északi oldalán az Ipoly völgyében fekvő Nógrád megyei kisváros már a kőkorszakban is lakott település volt. A vezetékes vízellátás az 1956-57-es években a népfürdő vizének biztosításával kezdődött el. A település nyugati oldalán létesített vásártéri kúthoz a fürdő kiszolgálására 40 m3- es tároló és vízhálózat kapcsolódott, mely a fürdőn kívül közkifolyókon keresztül adott vizet a lakosságnak is. 1958- ban a hálózatot bővítették és több közületi fogyasztót kapcsoltak a vízműhöz. A vízigények növekedésével a nagyobb arányú fejlesztés 1963-65-ben valósult meg. A várostól északra lévő Ménes patak mellett 3 db cső-kutat fúrtak, melyek közvetlenül a hálózatba termeltek és kb. 800 m3/nap vízmennyiséggel 4,1 km- es hálózaton keresztül, a 100 m3-es hidroglóbusszal biztosították a kisváros vízellátását 125 db közkifolyón keresztül. Vízművek Északdunántúlon Fejér megyében az 1950-es évek második felében a nem kimondottan ipari, de a bányavidék körzetében fekvő néhány, akkor még községben kezdődött meg a közműves vízellátás kiépítése. Bodajkon a kastély ellátására korábban létesített forrásfoglalás bővítésével, 400 m3-es tároló megépítésével indult meg a lakosokat nagyrészt közkifolyókkal, és a bányász lakótelepet is ellátó vízmű kiépítése. Móron mélyfúrású kutak szolgálták ki az 1957-ben üzembe helyezett vízmüvet, melynek hálózata csak a település központi részére terjedt ki. Dombóvár, régi víztorony Bicskén ugyancsak 1957-ben állt üzembe a csabdi Szent László patak völgyében fúrt három kútra épített, a lakosság 25%-át kiszolgáló vízmű. A vastalanító tervei elkészültek ugyan, de anyagiak hiányában az nem valósult meg. Csórón a székesfehérvári vízmű fejlesztésével, az ottani források vízének a városba való vezetésével egyidejűleg épült meg a községi vízmű. Ercsiben ugyan már az 1940-es években működött a cukorgyár és lakótelepe ellátásának céljából a vízmű. Ennek bővítése, az egész település részére való kiépítése azonban csak az 1950-es évek derekán történt meg, de ekkor is csak 80%-os volt a közműves vízellátás. A vízmű társulatok szervezése 1958-ban látványos lendületet hozott a közműves vízellátás fejlesztésében. Ennek első eredményei a Dunántúl déli részén, Dombóváron és Bony- hádon voltak tapasztalhatók. 110
