Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XIX. Új vízművek építése
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően si vízmű létesítéséről. A vízmű építése és a kutak fúrása 1958-ban kezdődött el. Az akkor fúrt kutak közül egy még ma is üzemel. A vízmű telep építését 1959-ben fejezték be. Ekkor lépett üzembe a 400 m3-es alacsony tároló, a szivattyú telep, a 100 m'-es hidroglóbusz és a központi városrészt ellátó 6 km hosszú hálózat. Ezt a további évek során fokozatosan bővítették 1963. év végén 25,6 km-es hálózat üzemelt. A lakosságot nagyrészt közkifolyókkal látták el. Az 1960-as években újabb kutakkal, több km hosszú hálózattal, közkifolyókkal bővült a vízmű. Kiskunhalas A város közüzemi vízellátásának létesítményeit az 1950-es évek második felében kezdték kiépíteni. A tevékenység a halasi székhellyel létrejött Bács-Kiskun megyei 2-es számú körzeti Víz és Csatornamű Szolgáltató Vállalat működésével nagyobb lendületet vett. Az építés azonban áthúzódott az 1960-as évekre, amikor 3 db mélyfúrású kúttal, kb. 15 km nyomóvezetékkel és a 400 m3 térfogatú víztoronnyal állt üzembe a városi vízmű. Kiskőrös A gazdag történelmi múltú, de a török időkben lakatlanná vált és csak az 1700-as években újra benépesült településen az egészséges ivóvíz biztosítására való törekvés az 1900-as évek elején indult meg. A község vezetése akkor sekély mélységű kutakat fúratott, a mélyebb színtű rétegvizet feltáró kút fúrására csak 1929-ben kapott engedélyt a község. A közüzemi vízmű építésének munkái - kútfúrás, hálózat építés - az 1950-es évek elején kezdődtek meg. Az első ütemben két mélyfúrású kutat és 8-10 km hosszú elosztó- hálózatot építettek. A vízmű a kezdeti időszakban hidrofo- ros üzemmódban működött. Az 1960-as évek elején újabb két kút, térszíni medence és átemelő gépház lépett üzembe. Az igények növekedésével a fejlődés folytatódott. Kiskunfélegyháza A város lakóinak igényét az 1940-ben készült felmérés szerint 20 db különböző mélységű (130-500 m) kút üzemelt a településen. Az 1950-es években Kiskunfélegyházán a körzeti vízmű egy különleges módja valósult meg. A két vízellátó mű nem a víz természetes nyomásával, hanem hidro- foros rendszerben működött és kisátmérőjű vezetékeken keresztül látta el a lakosság egy részét. 1957-ben készült statisztika közüzemi vízellátással rendelkező városnak minősíti Félegyházát, a ténylegesen közüzeminek tekinthető vízmű azonban csak egy évtizeddel később valósult meg. Mezőtúr A városban a korábban csak ásott kutakkal rendelkező lakosság részére 1890-ben mélyítették az első szabad kifolyáA Balassagyarmati Vízmű központi épülete sú, jó minőségű vizet adó artézi kutat. A későbbi évek során, az 1950-es évekig több kút is készült, melyek egy-egy városrész egyedi ellátását szolgálták a hozzájuk kapcsolódó vezetékeken keresztül. A közüzemi városi vízmű 1956-61 között készült el. A két kútcsoport mélyfúrású kútjai a 2 x 200 m3-es térszíni medencére dolgoztak. Innen a vízmű gépház szivattyúi nyomták a vizet, a zömében NA 80 azbesztcement csövekből épített hálózaton keresztül a központban létesített hidrogló- buszba. Az ország vidékei közül az 1950-es évtizedben - Veszprém kivételével a többi megyét megelőzve - Heves megyében, Hatvan városban és néhány községben (Visontán 1954-ben, Nagyfügeden 1957-ben, Markazon 1957-ben, Szarvaskőn 1958- ban, Nagyrédén 1958-ban, Adácson 1958-ban, Detken 1959- ben, Vámosgyörkön 1959-ben) és Petőfibányán, továbbá Heves nagyközségben (1958.) történtek hathatós intézkedések a közműves vízellátás kiépítésére. Észak Magyarországon, Heves megyén kívül Balassagyarmaton, Szerencsen, Edelényben, Sajókazán, Ernődön és Szécsényben, továbbá több kisebb borsodi bányásztelepülésen épült vízmű ebben az időszakban. Hatvan A város két nagy élelmiszeripari létesítménye, a cukorgyár és a konzervgyár önálló vízművel rendelkezett. A város lakosságát ellátó kutaknál az 1950-es évek elején a pozitív kutak vízszintje süllyedt, ezért a középületek és az 1955-ben épített többszintes városközpont ellátására hid- roforos üzemelésű ideiglenes vízmű épült. Az ún. Delelőn fúrt kutakból termelt vízre épült vízmű az 500 m3-es ma108
