Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően hetnek pl. Kesserű Zsolt, Mecsi József. A harmadik csoportot más egyetemek vezető oktatói alkotják, pl. Szöőr Gyula, Szederkényi Tibor, Andrik Péter. A negyedik csoportot már a szakon végzett kiváló hallgatók alkotják. Az idő előrehaladtával e negyedik csoport létszáma is lassan növekedett, pl. Jambrik Rozália a földtudomány doktora, aki a Hidrogeológiai-mérnökgeológiai Tanszék első tanszékvezetője volt, Szabó Imre tanszékvezető kandidátus, Lénárt László, Kovács Balázs. E negyedik csoportba tartoztak utóbb a doktoranduszok is, akik legfeljebb heti négy órában kötelezően részt kellett vegyenek az oktatásban. A graduális képzés mellett Miskolcon nagy súlyt helyeztek a prosztgraduális oktatásra is. Mintegy másfél évtizeden keresztül rendszeresen indítottak sikeres mérnök-továbbképző tanfolyamokat, amelyek elsősorban a szakon végzett hallgatók továbbképzését szolgálták, de más egyetemek mérnökei számára is nyitottak voltak. Ugyancsak sikeresek voltak szakmérnöki tanfolyamaik is. A prosztgraduális oktatásba még inkább bevonták az ipar kiváló szakembereit, hiszen az elméleti ismeretek korszerűsítése mellett főleg a gyakorlati feladatok magas szintű ismeretének átadása volt ezeken a szakokon a feladat.113 A vízellátás-csatornázás az 1950-es években még nem rendelkezett igazi tudományos alapokkal. A Budapesti Műszaki Egyetemen folyó oktatásban elsősorban a műtárgyi, a hidraulikai és a tervezési szemlélet uralkodott. Az oktatás színvonalának alakulását főleg a hazai tervező intézetek és a külföldi szakirodalom befolyásolta. Az itthoni kutatások, üzemeltetési tapasztalatok szerepe még nem volt meghatározó. Igaz, a vízellátás tárgyat 1955-1960 között külsősként előadó Máttyus Sándor a gyakorlat oldaláról érkezett, tapasztalatait a Fővárosi Vízműveknél szerezte. Az oktatás önállósodása, tudatos fejlesztése azonban 1963-tól kezdve (amikor Öllős Géza megbízást kapott a vízellátás-csatornázás egyetemi oktatásának fejlesztésére, illetőleg a majdani Vízellátás-Csatornázási Tanszék tudományterületi megalapozására) jelentkezett érzékelhető mértékben. A vízellátás-csatornázás hazai oktatása tehát meglehetősen késve vette kezdetét. Ennek okai: az Egyetemen az általános mérnöki szemléletben ez a kezdettől fogva komplex jellegű tudományterület nehezen gyökeresedett meg; a hazai közműfejlesztés átfogó módon csak az 1950-es években indult meg, addig csak a nagyobb települések, városok ipartelepek közművesítése oldódott meg. Ezen víziközmű feladatok tervezési igényét azonban a tervező intézetek kielégítették. Az 1950-es években a "tudomány" elsősorban a tervező intézetekben koncentrálódott, a Műegyetemmel szembeni víziközmű oktatási igény még kevésbé jelentkezett. Az oktatási szemlélet 1950-es évekbeli fejlődését a következők érzékeltetik:114 Dr. Németh Endre Csatornázás és szennyvíztisztítás (1957.) c. jegyzetének bevezető gondolataiból idézünk: "Városaink és falvaink lakossága életszínvonalának emelése érdekében kormányzatunk vezetése alatt egyre inkább megvalósul az a törekvés, hogy minél szélesebb tömegeket vonjunk be az egészséges, kifogástalan minőségű ivóvízzel való ellátásba. Ugyanakkor egyre fejlődő iparunk vízfelhasználása is rohamosan fokozódik. A háztartások és ipari üzemek által felhasznált s immár szennyezett vizeit pedig a keletkezés helyéről haladéktalanul el kell távolítanunk, hogy egészségi ártalmat ne okozzon. Ezt a feladatot csatornázás segítségével oldjuk meg, amely, mint a fentiekből következik, a vízellátással egyidejűleg, azzal párhuzamosan valósítandó meg. Az említett házi és ipari szennyvizeken kívül a csatornáknak a település területére hullott csapadékvizet is el kell vezetniük. Nem elég azonban az, hogy a szennyvizeket a keletkezés helyéről elvezetjük. A sokszor igen jelentős mennyiségű szennyvizet úgy kell elhelyeznünk, hogy sehol ne okozzon kárt az embernek, állatnak, de a szennyvizet befogadó vízfolyás, vagy tó élővilágának sem. Ezért gondoskodnunk kell a szennyvizek mérgező, vagy rothadásra hajlamos anyagainak ártalmatlanná tételéről is." Finály Lajos Házi szennyvizek tisztítása (1952.) c., immár tervezőintézeti szemlélettel összeállított jegyzete tervező, kivitelező, kezelő, üzemeltető, limnológus és egészségügyi ismereteket is igyekszik adni. Erre utal a jegyzet előszava: "Ez a jegyzet a Mérnöki Továbbképző Intézetben 1952-ben tartott "Házi szennyvíztisztító berendezések" c. előadások tárgykörét az Építési Minisztérium megbízásából 1951-ben tartott azonos című, továbbá a Mélyépítési Tervező Vállalatnál szintén 1951-ben tartott Szaktechnikus- és Szaktervezőképző tanfolyamok anyagával kibővítve öleli fel. Az előadások szűk keretén túlmenő részletességgel foglalkozik a szennyvíztisztítás és a befogadó víz öntisztulásának alapkérdéseivel, mert ez a hazai irodalmunkból ezideig úgyszólván teljesen hiányzik. Külön fejezetet szentel a szennyvíztisztítás egészségügyi vonatkozásainak is." 100 Máttyus Sándor
