Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)

Eger, dohánygyár

ezért a viz pótlására az érseki udvarból, szamárháton kellett felhordani a vizet. A csorba kiköszörülése érdekében elrendeltetett, hogy csővezeték épüljön a településtől tíz kilométerre lévő felsőtárkányi forrásoktól a toronyig.

A Kincstár meg is vásárolta a Barát-hegyen levő Tágas dűlő közel nyolc holdnyi területét, amelynek forrásai napi 300 hektoliter vízbőséget ígértek. A forrásvizet földalatti vízfogók - az úgynevezett galériák - által egy főgyűjtő aknában fogták fel, s innen a dohánygyári víztorony tíz köbméteres tartályába vezették. A torony életre kelt, s ez oLyan nagy esemény volt, hogy a munkások rögtönzött ünnepséget rendeztek. Bár a dohánygyár nemrégiben megszűnt, a torony felújítva várja további sorsát.

had to be carried by donkey from the archbishop's courtyard. To solve this problem a 10 km pipe network had to be built from the Felsőtárkány water spring to the tower. The Eger city treasury bought the eight acre field on Barát hill, near Tágas dűlő, and these springs were able to provide 300 hectoliters of water. The spring water was collected in the main wells by so called underground galleries. From here the water was transferred to the 10 m3 tank of the tobacco factory's water tower. The tower came to life, and this was such a big event that the workers organized a spontaneous celebration. Although the tobacco factory has recently been closed, the renovated tower is awaiting utilization.

87