Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)

Hatvan

kapcsolatban. Eszerint: „A birtokhoz tartozó kb. 30 holdas park jobb (délkeleti) sarkában víztorony, tőle 50 méterre 4 méter mély, boltozott tetejű, kövezett falú kútakna van, melyben a fenékbe 60 méterre lefúrt mélyfúrású kút majdnem földszint magasságig jó ivóvízzel tölti meg az aknát.

A kútból 150 voltos elektromotoros dugattyú nyomja fel a vizet a toronyba, a dugattyú azonban elveszett. [...]

Az ingatlanra vonatkozóan a bizottság megállapítja, hogy igen értékes építészeti műemlék, amely azonban a háborús események következtében súlyosan megrongálódott. [...] A vízszolgáltató berendezésből a víztorony sértetlen, gépi berendezései azonban, a szivattyú és motor hiányzik."

secularization in 1947. According to this: 'There is a water tower in the right (southeastern) comer of the approximately 30 acre park, which belongs to the property. 50 metres from the tower, there is a 4 metre deep well-head with a vaulted top and stone wall. The 60 m deep bore well sunk to the bottom fills the well with good drinking water almost to ground level. A 150 volt electric piston pump pushes water from the well to the tower, but the piston has disappeared. [...] As far as the property is concerned, the committee states that it is a precious architectural monument, which was seriously damaged during the war. [...] With regard to the water supply installation the water tower is unharmed, but the machinery, the piston pump and the engine are missing. ’

33