Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)
Előszó
PREFACE ELŐSZÓ Az iskolában jól megtanultuk a víz természeti körforgását és a közlekedő edények elvét. Azt is, hogy a víz a nehézségi erőnek engedelmeskedve lefelé folyik a FöLd felszínén. Az már a Teremtő csodája, hogy mindennek ellenére mégis felszáll a légtérbe, vándorol egy darabig, majd újra visszaesik a földre. Ezt a vízi körforgást azonban az ember is utánozta. Persze nem olyan szépen, nem olyan költőien, hanem amolyan mérnöki módon. A körforgásból körforgatást csinált, a következő recept szerint: építs egy tornyot, a felső részét alakítsd úgy, hogy oda egy víztartályt lehessen betenni, kösd a tartályt össze egy csővezetékkel, amin keresztül vizet lehet pumpálni a tartályba - tégy még szelepeket, tolózárakat a rendszerbe, aztán nyomd fel a vizet a toronyba. Amikor nagy szükséged van vízre, nyisd meg a tolózárakat, s ezzel létrejön a víz ember alkotta körforgása. Csak a nyitás-zárás időpontjait kell tisztázni, no meg azt, mibe kerül mindennek az építése és fenntartása. Mindez azonban nem ilyen egyszerű! A történelmi idők során egy-egy hegyoldalban felfogták a források vizét, s a gravitációt kihasználva kisebb-nagyobb településeket ezzel a tárolt vízzel láttak el. Olyan megoldásokra is volt példa, hogy magasabban fekvő épületekbe, várakba a hagyományos energiaforrásokat (a szél vagy a víz erejét, az állati vagy éppen az emberi erőt) kihasználva felszivattyúzták a vizet, de víztornyokat csak a 19. század második felében kezdtek el rendszeresen építeni. Jóllehet voltak korábban is víztároló tornyok, de ezeket úgy építették Everybody learnt at school about the natural circulation of water, and about the principle of communicating vessels. We have also learnt that water, obeying the force of gravity, flows downwards on the surface of the Earth. It is the miracle of creation that after it has ascended into the air, wandered for a while, that it then falb back to Earth again. Nevertheless, man has copied this model of water circulation. Not so beautifully, nor so poetically, of course, but in an engineered way. Man has made circulation out of circulation according to the following formula: build a tower, shape the upper part of it so that a tank can be put in there, connect the tank with a pipeline through which water can be pumped to the cistern - put valves and fasteners into the system, then pump the water up into the tower. When you are in need of water, open the fasteners, and the man-made water circulation system comes into action. Only the opening and closing times have to be clarified, and of course the building and maintenance costs. All this is however not so simple! In past times, people held back the spring water flowing down the hilbides and, playing with the forces of gravitation, they supplied their settlements with this stored water. Traditional energy sources (e.g. the power of wind and water, or the power of animab and men) were abo exploited to pump water to higher-placed buildings, and castles. But the building of water towers only really began in the second half of the 19th century. Although there had been cistern-towers earlier too, these had been built in such a way that the unsuspecting onlooker could 7
