Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
hídon és átereszen létesített csiszolt felületet is beszintezett. Miután Vyskocil diagramjai és az eredeti bécsi kiadványok alapján pontról pontra átvizsgáltam a szóban forgó „elmozdulásokat”, megállapíthattam, hogy viszonylag a legnagyobb elmozdulásokat ott találta, ahol a vonalakban történetesen kövek, hidak, átereszek, egyszóval kevésbé állékony szintezési alappontok vannak. Vyskocil vizsgálati alapul olyan magassági rendszert választott, amelyben Strecno (a régi Ruttka) szintezési főalappont (Zsolna közelében) magasságát változatlannak fogadták el. A mi vizsgálatainknál Strecno változása (a változatlan magasságúnak feltételezett) Nadaphoz viszonyítva +23,0 mm, mégpedig ugyanannyi időtartam alatt, mint Vyskocil vizsgálata esetében. Hogy egyneművé tegyük az adatokat, a Vyskocil dolgozatában foglalt (és diagramokban kifejezett) minden egyes adathoz 23,0 mm-t hozzá kell adnunk. Az így nyert adathalmazt mi Gárdonyihoz hasonlóan hibaterjedési görbék formájában dolgoztuk fel. E munkánk eredménye a 9.29. ábra. Vessük.össze ezt az ábrát a 9.01a és 7.61. ábrával. Ebből a hármas összehasonlításból a következő, igen lényeges felismerésekhez jutunk. A szlovákiai részeken kialakuló +10 és —10 mm közötti (középértékében tehát 0 körüli) változásokat jelző terület egyenes folytatása a Gárdonyiiéin 0-vonalnak. De nézzük csak, hogyan alakult ki ez a vonal. A 7.61. ábrából világosan látható, hogy nincs egyébről szó, mint arról, hogy ez a vonal és környéke jelzi azt a határsávot, ahol az Ausztria és Horvátország felől érkező szintezési vonalakon felhalmozódott mérési hibák összege a negatív érték- tartományból a pozitív értéktartományba megy át, vagy fordítva. Lehrl 1898. évi gondos tanulmányában, melyben a monarchiabeli katonai szintezés megbízhatóságát vizsgálja, eléggé valószerű, s egyben elszomorító képet tár elénk. Az előbb előadottak értelmében az alábbiakról van szó. Nagykanizsánál a déli határokon túlról átvett akkumulatív hiba nagysága kb. +60 mm. Nadapnál ugyanez kb. —40 mm (lásd a 9.33. ábrát). E két értékből képezett átlag +10 mm. Ez a +10 mm végeredményben mérési hiba, s az a vonal, amelyen jelentkezik, pontosan beleesik a kiegyenlítésből származó hibák terjedési görbéinek 7.61. ábráján a Nadapot közrefogó —10 mm-es görbék sávjába. A valóságban a kétféle hiba összegeződik, és ebben a sávban a differencia zérus lesz. De ez nem jelenti azt, hogy ebben az övezetben szintezési hibák nincsenek. Vannak! Sőt tetemesek, de — a fenti ok miatt — számszerűleg eltűnnek szemünk elől! A szóban forgó 0-körüli övezet felnyúlik Kassa fölé, Abos és Eperjes tájékára : oda, ahol ismét két ellenkező előjelű kiegyenlítési hibákat tartalmazó területrész között a 0 és —10 mm-es görbék jelennek meg. S ahogy ez a bizonyos övezet ezen a ponton északnak fordul, ugyanúgy az addig ÉK-i csapásirányú 0-körüli sáv ugyanitt véget ér, és két kisebb tagban északi irányban folytatódik. A Csaptól északra feltűnő két hasonló kis folt ugyancsak hasonlóképpen a —10 és —20 mm-es kiegyenlítési hibák övében alakult ki. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a Csallóközben és attól északra eső területeken. Itt éppen körülbelül Strecno és Nadap vonala választ el egy erősen negatív jellegű területet egy erősen pozitív jellegű területtől (7,61. ábra). A +100 mm-es „magasságváltozások” görbéje (9.29. ábra) lényegileg és valóságosan ott alakult ki, ahol a 7.61. ábra szerint Poprád és Strecno között a kiegyenlítésből származó legnagyobb hibák vannak. í 7 Bendefy : Szintezési munkálatok 577
