Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
hatjuk : európai látókör erősen érezteti hatását későbbi magatartásán. Itt is közepes tanuló [38] (1.04. ábra). Az 1800 november elején letett sikeres felvételi vizsga alapján került be a pesti egyetem mérnöki szakára, a híres Institutum Geometricumba. Végre igazi életelemére talált! Végig, minden esztendőben, minden tárgyból kitűnő eredményt ér el. Minden félévben 60—80 Frt-nyi királyi ösztöndíjban részesül [39]. 1802 július és aug. havában tesz szigorlatot geometriából, hidrotechnikából és mechanikából, 1804 augusztusában oeconomiából [40]. Oklevele is ugyanekkori keltezésű (1.05. ábra). 1803—1804-ben Kassán is megszerezte az abszolutóriumot [41]. Mivel 1802. nyarán az Institutum Geometricum abszolutóriuma már kezében volt, még ugyanennek az évnek őszén leszerződött az Esterházyak tatai uradalmához praktikáns inzsellérnek. Három évig foglalatoskodott ott, Litzner János dirig. geometra oldalán [42], Eközben módot talált arra, hogy 1799-ben hat hónapot töltsön Bogda- nich Dániel Imre, a budai csillagda segédcsillagásza mellett. Ez idő alatt Huszár jóformán ott lakott a budai Vár tornyában kialakított csillagdában, és igen sokat tanult Bogdanichtól elméleti és gyakorlati téren a földrajzi helymeghatározást illetően [43]. Lipszlcy és Schedius kérelmére, valamint József nádor közbenjárására 1798-ban királyi dekrétum rendelte el ugyanis, hogy Bogda- nich járja be az országot és végezzen csillagászati helymeghatározásokat. Bogdanich 1798 végén kezdte meg az észleléseket ; a következő évben folytatta azokat. Huszár Mátyás mint a pozsonyi akadémia végzett hallgatója, azonnal csatlakozott hozzá. Emiatt van egy esztendei kiesés pozsonyi és kassai akadémiai tanulmányai között. 1799-ben jó néhány ponton végeztek földrajzi helymeghatározást. 1801-ben Bogdanich folytatni óhajtotta észleléseit, de hirtelen megbetegedett és mintegy félévi szenvedés után tüdővészben meghalt [44], Mérnöki oklevele birtokában Huszárt Szatmárnémeti város hites mérnökévé választja. Három évig viselte ezt a tisztséget [45], mégpedig 1806-tól 1808-ig. Még 1806-ban ösztöndíjat tűzött ki a Helytartótanács külföldi tanulmányútra, oki. mérnökök részére, azzal a feltétellel, hogy vízépítési és vízszabályozási munkákban kell tökéletesíteniük magukat. Szatmárnémeti városa Huszár Mátyást a legmelegebben ajánlja ezzel kapcsolatban a Helytartótanács figyelmébe [45]. Kiváló minősítésű mérnöki oklevele mellett sokat nyomott a latban az is, hogy már ekkor, 1806-ban, tökéletesen beszélt, olvasott és fogalmazott a magyaron kívül latinul, németül, szlovákul, románul és franciául, de megértette az ország területén beszélt bármelyik (pl. szerb, vend, horvát, ukrán stb.) nyelvet is [47], Rajta kívül csak még egy pályázatról van tudomásunk, de a pályázó sorsa ismeretlen. Az azonban bizonyos, hogy 1809 elején sikerült Huszár Mátyásnak külföldre jutnia és kb. 1810 májusáig Nyugat-Európa országaiban vándorolt, hogy a vízszabályozás és a geodézia terén eddig szerzett ismereteit fejlessze. Bejárta egész Olaszországot, Németországot, Franciaországot (Kelet-) Poroszországot és Hollandiának egy részét [48], és személyes ismeretséget kötött korának legkiválóbb vízügyi és geodéziai szaktekintélyeivel, mint pl. Prony\a\, a Pontini mocsarak híres lecsapolójával, Andreossyval, a dél-franciaországi vízszabályozások végrehajtójával, vagy a Rajnát szabályozó Vibekinggel. De ismerték nevét és személyét idehaza is. Gruber abbé, a 70
