Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
Ezek az első(rendű) magassági pontok, amelyek el vannak szórva az egész országban, a magasságmérés folytatásához szolgálnak. A magasságmérések eredményének feldolgozásánál a legszigorúbb kiegyenlítés módszerét alkalmaztuk. Hogy a szárazföldi refrakció változásának hatását valamiképpen csökkenthessük, új észlelési módszert vezettünk be, mégpedig — a szintezéshez hasonlóan — a középről való észlelést. Ez a módszer az említett hibák csökkentésének célját szolgálja, miként az a rendelkezés is, hogy minél több háromszögelési pont magasságát IV. rendű szintezéssel is meg kell határozni. Minden új pont magasságát legalább 3 régi pontból kell levezetni egyidejű zenitkülönbség-mérések alapj án A továbbiakban a háromszögelési alaplapok beosztásáról szól, és ezzel ez az érdekes és fontos feljegyzés be is fejeződik. * Ugyancsak a Marek-féle magassági főhálózat ismertetésével foglalkozik Antalffy Andor abban a válasziratban, amelyet a bécsi Katonai Földrajzi Intézetnek küldött, 1913. július 9-én kelt, fentebb ismertetett érdeklődésére. A 194/1913—XVIII. üo. sz. válaszirat 1913. nov. 7-én kelt, tehát majd 4 hónapig gyűjtötték hozzá az adatokat. Sajnos, olyan háromszögelő főmérnök, aki személyesen részt vett volna annak idején ebben a munkában, akkor már nem volt szolgálatban. A válaszirat [68] négy mellékletet tartalmazott, mégpedig : 1. a munkálatok leírását. (Ezt alább szó szerint ismertetjük) ; 2. a magyarországi magassági főhálózat és a délvidéki magassági hálózat átnézeti vázlatát; 3. az átnézeti vázlaton feltüntetett pontok magassági koordinátáinak jegyzékét; 4. Marek: „Technische Anleitung...” c. munkájának egy példányát. A 3. jelű melléklet egyáltalában nem maradt fenn korunkra, de töredékeiből — remélhetően — jórészt összeállítható lenne. A 2. jelű melléklet szintén hiányzik. A hálózatról fennmaradt egyéb vázlatok alapján kíséreltem meg újból összeállítani, mert enélkül (12.11. ábra) Antalffy magyarázata érthetetlen lenne. Mindenekelőtt lássuk, mit tudtak 1913-ban kihámozni a Marek-féle trigonometrikus magassági hálózatra vonatkozóan. Ez az 1. sz. mellékletből világlik ki, az alábbiak szerint. (Lásd a 12.11. ábrát.) A magyar állam területén, a kataszteri földmérés keretében a m. kir. Háromszögelő Hivatal által végrehajtott magasságmérések leírása (Egy átnézeti vázlattal) A trigonometrikus magassági főláncolatot az 1870., 1871. és 1873. évben mérték. Kiindulási pontul a fiúméi csász. és kir. Tengerészeti Akadémia tulajdonában levő vízmérce „0” pontja szolgált, amelyet 0,00 m magasságúnak fogadtak el. A méréseket a lehető legnagyobb pontossággal hajtották végre : a számításokhoz kizárólag az egyidejűleg észlelt zenittávokat használták fel. Ezeket a méréseket és számításokat illetően közelebbieket lásd : Joh. Marek, Technische Anleitung zur Ausführung der trigonometrischen Operation des Katasters (Bp. 1875) c. munka 349 — 391. oldalán. Ennek a fő magassági láncolatnak bécsi ölmértékben megadott abszolút magasságai az alapjai a magyarországi magassági hálózatnak. Ügy látszik, 666
