Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
sági kör nóniuszát, valamint a magassági kör osztását is időnként gondos vizsgálatnak vetették alá, és a vizsgálat eredményének megfelelően az egyes leolvasásokat javítással látták el. 12.05. CSATLAKOZÁS A FIÚMÉI KÖZÉPTENGERSZINTHEZ A fentebbiekben már említettük, mi-adott okot arra, bogy az osztrák, illetőleg az osztrák—magyar közös katonai háromszögelési hálózattól független magassági hálózatot teremtsenek Magyarország számára : Marek Jánosnak az a felismerése, hogy az osztrák katonai mérnökök triangulációja nagyon kétes értékű magassági koordinátákat eredményezett számunkra. Az alapszint kérdésében a választás a fiúméi középtengerszintre esett. Hogy miért nem Triesztre ? Bizonyára volt ebben a választásban egy kis része annak, hogy Fiume Magyarország szerves része volt, és így közvetlenül á magyar kormány jogkörébe tartozott. Egyes adminisztratív nehézségeket így talán könnyebben oldhattak meg. Másrészt"közelebb is volt, mint Trieszt, s emellett rövidebb és nem olyan magas hegyvidéki terepen kellett áthaladniuk a láncolattal, mintha kiinduló pontul Triesztet választották volna. Végül, de nem utolsósorban az is indítékul szolgálhatott, hogy az osztrák trigonometrikus magasságmérés egyaránt használta a trieszti és a fiúméi közép tengerszintet kiindulási alapul, és nem tudott a kettő között észrevehető különbséget kimutatni. De nem lehetetlen, sőt nagyon is valószínű, hogy Marek tudott (ha másból nem, Wallandt tanulmányából, amelynek térképét a Háromszögméreti Számító Hivatal saját munkálatainak tervezésénél is bizonyára használta [50]), arról is, hogy V ásárhelyi idejében a folyamszabályozó mérnökök egy ízben már levezették az adriai tengerszint magasságát a Duna- medencébe. Tudnia kellett azt is, hogy a magyarországi szintezések legelső csatlakozása az Adriához a Fiuméi-öbölben történt. A választás mindenképpen helyes volt. A lehető leghelyesebb, mert Fiúméból aránylag igen egyszerűen : a horvát—szlovén Karszton át egy egyszerű, 22 pontból álló láncolattal már Zágráb, Szentmárton és Ivanic vonalában voltak (12.07. ábra). Szentmártonból és Ivanicból zárt poligonszerűen eljutottak Alsópogányvárra, majd Visontán át vissza. Alsópogányvárról ugyancsak zárt poligonnal haladtak fel a Bakony északi oldalán Szárhegyig, onnan Hardihegyen, Harsányon és a Papukon át visszazártak Ivanicra. Szárhegyről és Hardihegyről láncolattal érkeztek el a Jánoshegyre. Vagyis, miként az 12.07. ábrán is jól látható, a Fiume és Buda közötti kapcsolatot részben láncolat, részben pedig zárt poligonok segítségével létesítették. A munkálatnak ez a része nem hagy fenn semmi kétséget. Annál zavarosabb a fiúméi kiindulás ügye. Erről többféle — hitelesnek látszó — egykorú, a munkálatokban részt vett szereplőtől származó leírás maradt fenn, és majd mindegyik mást mond erre vonatkozóan. 1. Marek maga két helyütt szól róla. Az egyik az az „Észrevételek” című kéziratos tanulmány, amelyet a szerző, akkori hivatalfőnök, az 1870. évi budai háromszögelés számítási munkarészeit és helyszínrajzait tartalmazó kötethez elöljáróként csatolt [51]. Az ,,Észrevételek”-ben eléggé pongyola megfogalmazásban, csak oda- vetőleg szól Marek erről : „Ezen most említett jánoshegyi pontnak az adriai 42* 659
