Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
hogy az egész háromszöghálózat borította terület számára egyetlen, közös és jól meghatározott kiindulópontot (nullpontot, alapszintet) kell választani. Nem lehet vitás, hogy maga Marék János és a Háromszögméreti Számító Hivatal akkori legkiválóbb háromszögelői, névszerint Hofmann Ferenc, Zemlicka Károly, Eysert Károly és Riedl Frigyes lehettek azok, akik rájöttek, hogy a régi katonai magasságmérés mennyi hibás adatot tartalmaz, s bizonyára ezért javasolták a Pénzügyminisztériumnak, hogy teljesen új magassági alaphálózatot alkossanak. A trigonometrikus magasságmérés azonban, a benne rejlő módszerbeli, elsősorban a levegő fénytörése okozta ún. refrakcióhibák miatt, sohasem lehet egyenértékű a szabatos szintezéssel. Marek arra törekedett, hogy olyan trigonometrikus magasság mérési módszert vezessen be, amely lehetőleg kiküszöböli a sugártörés (refrakció) okozta hibákat. A cél a zenittávolságok egyidejű észlelésével látszott leginkább elérhetőnek. .Szigorúan véve, nincsen egyetlen olyan trigonometrikus magasság mérési módszer, amelynek alkalmazásával a sugártörés hibája teljes egészében kiküszöbölhető volna. Ha azonban el tudnánk érni, hogy az a görbe vonal, amelyet a fénysugár a két háromszögelési alappont között fut meg a levegőben, körív legyen, akkor az adott irány tangense szerint megfigyelt fénysugár elhajlása a körív mindkét végpontján körülbelül azonosnak lenne vehető, s ebben az esetben a Marek által levezetett képletekkel [48] a számítás végeredményéből kiejthető volna. Marek szerint kisebb távolságoknál, mégpedig 10 —15 percnyi ívkülönbségig, a földfelszín közelében mérve, normális légköri viszonyok között, a refrakciógörbe körívnek tekinthető [48/1]. A sugártörés nagysága azoknak a levegőrétegeknek sűrűségétől függ, amelyekben az észlelés történik. Az utóbbi ismét az egész légkör vastagságától függ. Ez ismét annak hőfokától és páratartalmától, továbbá különféle gázokkal való telítettségi fokától stb. Emiatt a két háromszögelési pont közötti légréteg állapota percről percre változik, s a refrakciógörbe, vagyis az iránysugár is pillanatról pillanatra változtatja alakját mindkét végponton. Ezek miatt a nehézségek miatt elengedhetetlenül fontos volt, hogy a zenittávolságokat mindkét végponton ugyanabban a pillanatban határozzák meg. Háromszögelő mérnökeink az egyidejűséget heliotrop jelekkel biztosították. Heliotrópjuk (12.05. ábra) a mai korszerű készülékekhez viszonyítva szegényesen egyszerű volt, de a célnak tökéletesen megfelelt. Sőt Maréknek még arra is volt gondja, hogy a fényzárba színes üveglemezek legyenek helyezhetők. Ilyen módon, fehér és vörös fény egyszeri vagy többszörös felvillanásával le tudták adni az egész ABC-t, vagyis fénymorze segítségével munka közben értekezni tudtak egymással. Az egyes betűket hosszú vörös fényjellel választották el egymástól [48]. Az észlelők a jelkulcsot hamarosan megtanulták és rövidesen élénk fénytáviratozás alakult ki közöttük. Ha valaki heliotrópját és teodolitját valamely ponton felállította, azonnal leadta a megfelelő jeleket minden szükséges irányban. így sikerült biztosítaniuk az észlelések folytonosságát. Az észlelést mindkét észlelő ugyanabban a pillanatban kezdte az I. távcsőállásban, leolvasván a nóniuszokat és az indexlibella buborékvégeit. Mindezeket az adatokat beírták a jegyzőkönyvbe. Ezt követően H. távcső- állásban megismételték a mérést. 656
