Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
ben a 2% perceket becsülni lehetett. A „műszerek” hatástávolsága legfeljebb 2000 ölre (4 km) terjedt ki. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a kezdetleges mérőkészülékekkel a magassági szöget csak megközelítően, csak nagy hibával lehetett mérni [24], Bosznia és Hercegovina okkupációja is a Neuaufnahme időszakára esik (1869—1887). Az okkupáit tartományokkal a monarchia területe olyannyira megnövekedett, hogy most már a mappőrök nem értek rá semmivel sem foglalkozni, nem volt módjuk az alapanyagban való válogatásra. Válogatás nélkül rakták fel tehát az alapadatokat a munkába vett térképlapokra, s így a 70-es évek közepe táján már 5—10 méteres hibák mutatkoztak, de a 3—5 méteres eltérések még a határvidékeken is közönségesek, mindennapiak voltak [24], Érdekes, hogy az egykorú szakírók nem akarták tudomásul venni a tényeket. Rummer kimerítő tanulmányában egy’ helyütt azt mondja, hogy az 1895-ben elkezdődött negyedik országos felmérés, a ,,Neuaufnahme mit erhöchten Prücision” a korábbi felvételi lapok magassági adataiból átlagosan csak mintegy ±0,50 m-rel tért el, vagy más szóval: a korábbi felvétel magassági adatait ±0,50 m-re megbízhatónak találta. Ezen az alapon a katonai trigonometrikus magasságmérés hibáját mindössze néhány deciméterre becsüli. Alább azonban elismeri, hogy a hiba sík vidéken általában nem haladta meg a ±3 métert(!), hegyvidéken pedig ennél sokkal nagyobb eltérések is adódtak [21]. Ne feledjük azonban, hogy az esetleges ellenkező előjel kétszer ekkora viszonylagos hiba lehetőségét rejti. Mindenki más csak centiméterekről, legfeljebb decimétert alig meghaladó eltérésekről beszél. A tények ilyetén elkendőzését nem tudjuk mással, mint a felelősségrevonástól való félelemmel magyarázni. Az egykorú szakírók mindenesetre felsorolnak egy sereg okot, amivel ezek a kis hibák magyarázhatók. Ezek közt mint legfontosabbat, minden író első helyre teszi azt a tényt, hogy még a legutolsó (1895. évi) felvétel idejében is egy-egy felvételi szelvényre csak néhány megbízható magassági pont esett. Rummer szerint szelvényenként 3—4 ; Pelikan szerint már 1876-ban is 8—9 pont [25] ; Steeb az előző szerző adatát igazolja, mert szerinte az első felvételnél egy felvételi lapra (243—286 km2) csak 3 trigonometrikusán meghatározott pont esett, s ez volt a magasságmérés alapja [26]. A pontok száma azonban idővel szaporodott. Steeb szerint 1900 nyarán ugyancsak egy-egy felvételi lapra már nem 3—4, hanem 36—40 magassági alappont jutott [26]. Az egy-egy szelvényben meghatározott magassági alappontok száma is megsokszorozódott. Amíg 1877-ben egy-egy szelvényben átlagosan 1200—1500 méréssel meghatározott magassági pont volt, 1897-re már ezek száma 4600— 5000-re nőtt. Ennek arányában azonban az alapadatok pontossága is megfelelőképpen csökkent [21]. Másik hibaforrás a távolságmeghatározásban jelentkezik. A vízszintes távolság pontatlan meghatározása a magasságmeghatározásban is eltérést okoz. Ugyanígy azonban a magassági szög leolvasásában elkövetett hiba is hibát okoz (12.01. és 12.02. ábra). A trigonometrikus magasságmérés alapképlete, minden egyéb tényezőtől eltekintve : h = d tg a. Nyilvánvaló, hogyha akár a távolság, akár a magassági szög meghatározásában hibát követünk el, h értéke hibás lesz. 649
