Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Az a nagy bizonytalanság, amely ezekben a viszonosságokban megnyilvánul, ismét csak amellett bizonyít, bogy a bécsi Katonai Földrajzi Intézet ,,szabatos” szintezési hálózatát olyan súlyos, igen különböző eredetű mérési hibák terhelik, amelyek az ebből a szintezésből származó bécsi magassági koordinátákat mindennemű geológiai, geofizikai vagy talajmechanikai célzatú vizsgálatra teljességgel alkalmatlanná teszik. A mérési hibák ilyetén alakulása csak részben magyarázható a változó jellegű refrakcióviszonyokkal, bár kétségtelen, hogy a refrakciónak igen jelentős szerepe volt a hibák ilyen módon való alakulásában. A refrakció- hibák mellett a léckorrekcióhibák is számottevő értékkel terhelik a bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezéseit, de nem szabad megfeledkeznünk arról a sok más hibalehetőségről sem, amely ennek a szintezésnek minden vonalán ott kísértett. A szóba jöhető hibalehetőségek között nem az utolsó helyen kell említenünk azt a hibát, amely az alappontoknak az oda- és vissza- szintezés között eltelt időszakában következett be. A furatos falitáblák esetében ez a hibalehetőség elenyésző, de a kilométerköveknél annál nagyobb mértékben következhetett be. Már pedig a bécsi katonai szintezés alappontjainak legalább 2/3—3/4 része (vonalanként változó mértékben) kilométerkő vagy egyéb, magasságát könnyen változtató tárgy volt. Ennek ellenére is ki kell emelnünk, hogy a bécsi katonai szintezés teljes anyagából éppen a cseh- és morvaországi vonalak szintezése a legkiválóbb munka. Ne feledjük ugyanis, hogy az egész egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet geodétáinak túlnyomó részét a cseh—morva származásúak tették. Ez a szintezési munka minőségén is érezhető volt. Vessünk egy pillantást a 7. részben a kiegyenlítési hibák ábrájára (7.66. ábra), azonnal meggyőződhetünk erről. Eddigi fejtegetéseink és a csehszlovák szintezési anyag részletes kiértékelése alapján arra az eredményre jutottunk, hogy 1. a hegy- és dombvidéki csehországi szintezési vonalakon, akár a Lallemand-, akár a legújabb oslói képletek alkalmazásával szerkesztett hibaterjedési görbék arról tanúskodnak, hogy a refrakcióváltozás a bécsi katonai szabatos szintezésben kiküszöbölhetetlen hibákat okozott. Tetézték ezeket az egyéb eredetű mérési hibák. Ezek a hibák együttesen a bécsi katonai szintezésnél deciméteres, sőt esetleg több deciméteres értéket is elérhettek. A refrakció- hibák hatása még a korszerű szabatos szintezési vonalakban is kimutatható. 2. A régi, Lallemand-féle, az újabb Vígnál—Rune-féle, valamint a legújabb oslói képletek ellen emelt kifogások, amelyeket fentebb már bőven ismertettem, ezeknek a vizsgálatoknak a fényénél nem látszanak jogosaknak. Valóban : igaz, hogy a [d] integrálgörbéje sok esetben nem úgy alakul, ahogy azt a képletek szerkesztői remélték. Még nagyobb szintezési hossz után sem fordul meg vagy laposodik el a görbe, hanem esetleg csak a meredekségi viszonyai változnak meg vonalrészekként. Ez azonban talán nem is a képletek hibája : véleményünk szerint sokkal inkább a szintezésé ! A prágai országos felsőrendű szintezés központi adattárában láttam, hogy csehszlovák kartársaink minden egyes szintezési vonal észlelési anyagának feldolgozása alkalmával mm-papiroson megszerkesztik a szintezési vonal terepszelvényét, s föléje a [d] integrálgörbéjét. Ezek a görbék és terepprofilok tanulságosabbak minden képletnél, táblázatnál és leírásnál ! Ha ezek mellé odaszerkesztenénk még a mérés alatti hőmérsékletek görbéjét is, igen nagy tudományos és gyakorlati értékű anyagot gyűjthetnénk össze. Bizonyosra 36 Bendefy : Szintezési munkálatok 561
