Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

tisztásán mért adatok görbéje, s aránylag mennyire egyenletes menetű az erdő mélyén a talajtól 10 cm magasságban mért adatoké. Szintezés szemszögéből minket az utóbbi érdekel.

A Balaton környékén folytatott megfigyelések szerint legnagyobb a párolgás a szélnek kitett, nyílt sziklafelületeken, majd a napos lejtőkön, pusztai

9.17. ábra

A különböző növényszövetkezetek által elpárologtatott napi vízmennyiség. 1. —- buckatető ; 2 — láprét; 3 — homoki tölgyes ; 4 — zárt tölgyes ; 5 — hamvasfűz cserjés; 6 -— kőris—szil liget (Debrecen, 1934. június 18. Soó R.)

gyepeken, cserjésekben. Kevesebb (éspedig a napi maximum 45—20%-a) az erdőkben és a nádasok felszínén, legkevesebb a mocsári növényszövetkezetekben. A párolgás napfelkeltével kezdődik, 12—13 óra körül éri el a csúcspontot, délután csökken, alkonyaikor hirtelen alászáll, majd csendes, hűvös

A. levegő viszonylagos nedvességének napi ingadozása különböző növényszövetkezetekben

(Debrecen, 1934. június 18. Soó R.)

éjjeleken teljesen megszűnik, szeles vagy meleg éjszakákon azonban tovább tart. Szeles időben a szélcsendes órák párolgásának többszörösét mérték. Növényzettel borított területen a párolgás mindig kisebb, mint nyílt pusztán. Már a gyeptakaró is csökkenti, akárcsak a szél erejét is.

554