Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Ebben a képletben Ah az egy műszerállásban mért magasságkülönbség, z a műszer és a léc távolsága, c pedig a (2) jelű összefüggésben a A2 együtthatója. Amennyiben a hőmérséklet meghatározásának középhibája ^ 0,02 C°, vagy annál kisebb, A középhibája nem lesz nagyobb ^ 0,03 mm-nél, vagyis belül lesz a lécleolvasás véletlen jellegű hibahatárán. A következő fejezetben, a csehszlovákiai országos felsőrendű szintezési vonalak pontossági vizsgálatánál látni fogjuk, hogy hegyes-dombos terepeken még a mai korszerű szintezéseknél is kimutatható a refrakció hatása. Reiss- mann erre vonatkozó példákat is közöl; ezekre bővebben alább térünk ki. A múlt századbeli szintezéseknél általában, és még a maga korában igazán korszerűnek számító régi bécsi katonai szintezésnél is, ahol egy-egy műszerállásban 20—25 percig is eltartott a munka, és még az 1907 körüli években is legalább 15—20 percet vett igénybe, igen nagymértékű refrakció- hibák keletkezésére nyílt lehetőség. A bécsi szintezés lehetséges refrakcióhibáinak vizsgálatánál különösképpen két körülményre kell igen nagy figyelmet fordítanunk. Az egyik a következő. Tudvalevő, hogy szintezés közben refrakció változás kétféleképpen jelentkezhetik, mégpedig sugárrezgés és sugárlengés formájában [44—45]. Az előbbi a gyakoribb jelenség és általában a levegő felmelegedése okozza. A lécbeosztás képe igen gyorsan, a másodperc töredékei alatt, eléggé ritmikusan, de változó amplitúdóval ingadozik. Nagyjában két fajtája különböztethető meg : egyik esetben a ritmikus változások folyamatosak, s a kép hullámmozgásszerű. A sugárrezgésnek ez a fajtája csupasz és nem aszfaltborítású úttestek fölött szokott jelentkezni. Füves területeken, különösen harmatos reggeleken, vagy csupasz, de nedves úttesteken (tehát eső után), valamint aszfaltburkolatú úttestek fölött, a sugárrezgés nem folyamatos, hanem ugrásszerűen változó, de majdnem ugyanolyan gyorsan következnek a változások egymás után, mint az előző esetben, és a ritmikus időközök, valamint az amplitúdók eléggé szabályosak. A sugárlengés a legveszedelmesebb szintezési hibák egyike. Hűvös hajnalokon és hűvös napszálltakor szokott bekövetkezni. A néha 30— 50 percig is tartó fizikai folyamat fénytani következménye abban áll, hogy a lécbeosztás képe egyik pillanatról a másikra lesüllyed, vagy felemelkedik (aszerint, hogy a jelenségbe melyik fázisában kapcsolódunk be). Az iránysugár 2—5 másodpercig, nagyon ritkán esetleg tovább is ebben a helyzetben marad, majd hirtelen ismét más helyzetet foglal el. A jelenség folyamatosan, de szabálytalan időközökben és szabálytalan amplitúdóval ismétlődik.Az elmozdulás nagysága korszerű szintezések esetében is fk 2—4 mm között szokott lenni, de kivételesen már 5,0 mm-t elérő sugárlengéssel is találkoztam. A régi bécsi szintezésnél ennek az értéknek kétszeresére is bízvást számíthatunk a műszerállások időtartamának nagysága miatt. Különösen nedves talajon, nádasok, fiatal vetések fölött vagy közelében, ködben, valamint akkor szokott jelentkezni, ha az egyébként egyensúlyban levő, talajfeletti, hűvös légtömegbe néhány (5—7) méter magasságban vékony füstfelleg keveredik. Lejtőkön a refrakcióhiba különösen veszedelmes méreteket ölthet. A reggeli hűvös talajról visszaverődő napsugarak hatására felszálló levegőtömegek az előre- és hátrairányzásnál különböző sugarú refrakciós félgörbéket hoznak létre. 542 I
