Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

zések ezek olyan értelemben, hogy ma már teljességgel lehetetlen volna ezek segítségével az egykori szintezési eredményeket megjavítani, de mégis némi tájékoztatást nyújtanak a naponkénti léckomparálás elmulasztása miatt bekövetkezett hibák nagyságrendjének lehetőségéről.

Bemutatásképpen kivonatosan egy kis részletet közlünk az 1903—1905 közötti adatokból, az ebben az időben használt hét szintezőlécre (A', B', D', F/, F', G', H') vonatkozóan (I. táblázat és 9.07. ábra).

9.07. ábra

A bécsi katonai szintezésnél használt szintezőlécek hossz változása. (Szerk. Bendefy)

A táblázatban a szintezőlécek hossz változását illetően két, mégpedig abszolútnak és relatívnak nevezett értéket találunk. Ez a megkülönböztetés, miként azt Lehrl nagyon körülményesen leírja [24], két különböző kompará- lási módnak a jelölésére szolgál. Nevezetesen már az 1890-es évek elejétől kezdődően (egyes léceknél talán már korábban is) nemcsak a mérési idény elején és végén végrehajtott lécvizsgálatokra szorítkoztak, hanem a terepen is végeztek léckomparálásokat.

Az előbbit az intézet laboratóriumában végezték, gondosan elzárt, egyenletes hőmérsékletű teremben, ahol a komparálást megelőző 4—6 nap alatt a szintezőlécek is felvehették a környezet egyenletes, 20 C° körüli hőmérsékletét. A lécek leolvasása — miként már említettük — komparáló pádon, finoman osztott normálméterek igénybevételével, mikroszkóp alatt történt. Ezt a műveletet nevezték a szintezőlécek abszolút hosszváltozása meghatározási módjának. Erre vonatkozik a táblázat „abszolút” jelölése.

532