Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

miként hisszük, nem is semmisült meg, pillanatnyilag ismeretlen helyen lappang.

Ezért csak az utóbbi években végrehajtott ellenőrző szintezések révén szerzett tapasztalatokra, valamint a régi folyammérnöki hivataloknál működött mérnök kartársak egybehangzó szóbeli közlésére hivatkozva [31] állapíthatjuk meg azt a tényt, hogy

1. a folyammérnöki hivatalok szintezései megelőzték a Vízrajzi Osztály századvégi nagy szintezési munkálatait ;

2. teljesen önálló szintezések voltak, a többi és minden más vízügyi szintezéstől eltérő magasságjegyekkel, legyenek azok falitáblák vagy kövek. Falitábláik gombos-peremes, öntöttvas táblák voltak, F M H betűjelzéssel (8.25. ábra). Szintezési köveiken ugyancsak ezt a betűjelzést találjuk.

3. Mivel minden más vízrajzi szintezést megelőztek, mindenkor a Vásárhelyi-féle magasságokból indulták ki, és nemcsak folyónként használtak másmás kiindulópontot, hanem ugyanazon folyónál is, ha hosszabb szintezésről volt szó, több Vásárhelyi-féle alappontot használtak kiinduló magasságul. Ezáltal a régi (1820—1850 közötti) szintezések minden mérési és számítási hibáját átültették a folyammérnöki szintezések tömegébe, és a különböző alapszintek (hasonlítósíkok) tömegét hozták létre.

4. A folyammérnöki hivatalok szintezési feladata nemcsak szorosabban a folyók mentére terjedt ki, hanem igen sok esetben ők végezték a műszaki ártérfejlesztést is. Ebben az esetben Vásárhelyi-féle magasságokból 20 öles négyzethálózat sarokpontjainak a magasságát is meghatározták. Több százezer tereppont és több tízezer szintezési vonalbeli alappont magasságát határozták meg ilyenformán.

Az első világháború után, amikor korszerű elgondolások alapján megkísérelték egységes országos szintre hozni a korábbi folyammérnöki szintezési munkálatok eredményeit, nem bírtak a feladattal megbirkózni az átszámítandó magasságok óriási tömege miatt. Megelégedtek azzal, hogy az ártereken és a védett részeken megkísérelték kijelölni azokat a részeket, amelyeken azonos kulcsszám alkalmazása lehetséges volt [32],

Sajnos, az ország területén még mindig és nem ritkán találkozunk régi folyammérnöki magasságokkal, amelyek egymás között a megengedett hibahatáron belül megbízhatók is lehetnek, de környezetük országos (nadapi) magasságától 20—80 centiméterrel — vagy esetleg még többel is — elütnek, és emiatt sok baj, kár és szerencsétlenség okozójává válhatnak.

Felszámolásuk és az egységes országos alapszintre való hozataluk évek óta folyamatban van.

IRODALOM

1. Vízrajzi Osztály hiv. jelentése : Fixpontok elhelyezése a Tisza mentén. Vízr. Oszt.

Évk. IV. kt. Bp. 1891.

1/a Kalmár S., Bericht über das Präzisionsnivellement in Europa. Mitt. d. K. u. k.

Mil it. Geogr. Inst. Bd. XIII. Wien 1893.

2. Péch J.—Szilágyi B., Vízrajzi magasság-mérések (a Tisza mentén). Vízrajzi Évkönyvek. V. kt. 1890. évfolyam. Bp. 1893.

3. Bendefy L., A korszerű szabatos szintezés hibaforrásai. Földmérést. Közi. 6. évf.

2. és 3. szám. Bp. 1954. Geodézia és Kartográfia 7. évf. 1. szám. Bp. 1955.

4. Péch—Szilágyi, 2 sz. a. id. m. 50. 1.

5. Hirschfeld S., Jelentés H. S. ministeri mérnök 1889. évi párisi tanulmányút járói:

D. A francia országos magasságmérés. Vízügyi Közi. IV. kt. 1889. évf. Bp. 1891.

6. Oltay K., Geodézia IV. kt. 29. 1. Bp. 1920.

518