Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
Mind a Vízrajzi Osztály, mind a Balaton-bizottság az Adriára vonatkoztatott magasságok megállapítására törekedett. Erre megvolt a lehetőség, feltéve, ha a bécsi katonai szintezésnek a somogyi parton rendelkezésre álló magasságjegyeihez csatlakoznak a budapest—nagykanizsai vasútvonal mentén. A Vízrajzi Osztály ezeket a magasságjegyeket valóban felhasználta, a zalai parton pedig önálló vonalat épített ki. Kiindulási pontul a Balaton északkeleti végében levő 135. sz. vasúti őrházba befalazott furatos falitábla, 146,167 méterben megadott, kiegyenlített magassága szolgált. Ez az érték 0,122 m-rel magasabb ugyanennek a magasságjegynek korábbi, ki nem egyenlített magasságánál. A szintezés tehát a Balatonszabadi közelében levő, már említett 135. sz. vasúti őrháztól vette kezdetét. Egyik mérőcsoport a Balaton zalai, másik a tó somogyi partján haladt délnyugati irányban, mígnem a fenékpusztai vámházon elhelyezett 40. sz. II. rendű magasságjegynél 2,0 mm-es záróhibával csatlakoztak egymással. Nem lesz érdektelen megemlítenünk, hogyan alakult ki a csatlakozó pont magassága. A zalai parton végighaladt mérésből: 110,970 és 110,975 m, vagyis középértékben : 110,9725 m. A somogyi oldalon nyert eredményekből pedig 110,974, illetőleg 110,967 m, középértékben: 110,9705 m. A záróhibaként jelentkező 2 mm-t olyan kicsinynek találták, hogy a kiegyenlítést teljességgel mellőzvén, minden magasságjegynek azt a magassági értéket tulajdonították, ami az oda-vissza mérésből éppen kiadódott, minden változtatás nélkül. A Vízrajzi Osztály a Balaton körül összesen 5 fixpont követ és 15 bronz, befalazott vízrajzi falitáblát helyezett el. A kövekre vonatkozóan meg kell említenünk, hogy a tiszaiaktól annyiban térnek el, hogy az I. rendű kövekben nem ökölnyi vas-, hanem bronzgomb van. (Ugyancsak bronzgombos köveket helyeztek el a Duna mentén is.) Ezeken kívül 15 bécsi katonai magasság jegyet is bekapcsoltak a hálózatba. Ennélfogva a balatonmenti vízrajzi szintezési hálózat összesen 35 magasságjegyet tartalmaz. Meghatározásuk érdekében 220 km hosszú oda-vissza értelmű szintezést hajtottak végre. Nem utolsó érdekességű az a körülmény, hogy amikor összehasonlították a Vízrajzi Osztály szintezésének eredményeit a déli vasút építése alkalmával nyert, szintén Adria-felettieknek mondott magasságokkal, kiderült, hogy a két szintezés alapszintje között 4,47 m különbség van [14]. A vasútépítés során nyert magasságok ennyivel alacsonyabbak voltak a vízrajzi magasságoknál. (Ez a különbség mutatkozott — 4,42 méteres értékkel — a keszthelyi városi szintezés alkalmával is, miként azt Kell Dezső már 1908-ban kimutatta.) Erről a körülményről egyébként már Wallandt Henrik is megemlékezett 1862-ben megjelent tanulmányában [16], de ő még csak a Vásárhelyiféle, Adriára átszámított vízrajzi magasságokhoz hasonlíthatta a vasúti szintezések magassági adatait. Azt írja, hogy a folyók mentén meghatározott vízrajzi magasságok általában 9—10 lábbal magasabbak, mint a vasúti magasságok. Ez kb. 3 méter különbséget jelent. Ebből viszont az következik, hogy a Balaton mentén mintegy 1,5 m különbségnek kellett lennie a Vásárhelyi-féle és a V. O. magasságok között. Lehetséges, mert az Aldunán is hasonló különbségekkel találkozunk. 511
