Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

akkor került sor, amikor a bécsi katonai szintezés zöme hazánkban már- már véget ért. Mérnökeink onnan rengeteg tapasztalatot vehettek át.

A szintezési kövek (fixpontok) beépítése, miként fentebb már említettük,

1888-ban vette kezdetét. Ugyanekkor építették be — főként templomok, kivételesen kastélyok falába — a VÍZRAJZI MAGASSÁGJEGY feliratú táblákat is (8.04. ábra).

Ezek a táblák kezdetben bronzból készültek. Később, valószínűleg takarékossági okokból, öntöttvas táblák alkalmazására tértek át. Alakjuk kétségtelenül nagyon jó. Sokkal inkább biztosítva vagyunk a táblák mozdulatlansága felől, mint a bécsi katonai szintezés furatos falitábláinak esetében. A vízrajzi táblák felső lapjának hézagain át az üregben előzetesen elhelyezett betonhabarcs benyomul a magasságjegy belsejébe, és a táblának valóban

Befalazott vízrajzi falitábla nézete

8.05. ábra Vízrajzi falitábla

igen nagy állékonyságot biztosít. Maradandóságukat — véleményünk szerint — leginkább az biztosította, hogy a legteljesebb mértékben belesimulnak a fal síkjába (8.05. ábra).

Van azonban ezeknek a tábláknak egy gyenge pontjuk is. Ez pedig a felirat alatti keresztjei középpontja. E magasságjegy tervezője a mintát kétségtelenül a bécsi katonai szintezés furatos falitábláiról vette, de a furatnak, mint magasságjelölő tárgynak lényegét nem ismerte fel. Ezért a vízrajzi falitáblán a „furat” csupán szimbólum. Átmérője 2 mm körüli, mélysége pedig 1,5—2,0 mm között változik, kém is lehetett bele tüskét illeszteni. A legújabb szintezési hálózat kifejlesztése alkalmával olyan speciális tüskékét kellett külön készíttetnünk, amelyekkel a függőléceknek a tábla keresztjének középpontjára való állítása megoldhatóvá vált (8.06. ábra).

A régi időkben úgy csatlakoztak a szóban forgó falitáblához, hogy alája cöveket vertek, arra ráállították a szintezőlócet, s egyszerűen leolvasták azt a „furat” tengelyének síkjában. Az már az észlelő egyéni találékonyságától függött, hogy ez a leolvasás milyen pontossággal történt. így jár el, sajnos, furatos falitáblákhoz, sőt falicsapokhoz való csatlakozás esetében, nem egy kevésbé járatos észlelő napjainkban is.

Az előzőkből tudjuk, hogy a magasságjegyekhez való csatlakozásnak ez a módja a vízimérnöki geodéziai gyakorlatban már a múlt század legeleje óta meggyökeresedett hazánkban. A Vásárhelyi-féle protokohumokban talál476