Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
Emiatt azonban nem akarták az addigi kiegyenlítési eredményeket teljesen felborítani. Ezért a Salzburg—Neuhaus—St. Michael—Klagenfurt— Villach vonalat, mint a IV. és VII. sz. poligonok északi és keleti határát elfogadva, a IV—VII. sz. poligonokat külön, együttesen kiegyenlítették, azzal a kényszerrel, hogy az említett vonalon levő csomópontok magasságát változatlannak vették [116] (7.58. ábra). A történeti hűség kedvéért meg kell állapítanunk, hogy egészen 1913-ig, sőt talán még az első világháború első éveiben is, Magyarország területén is folyamatosan végezték a javító célzatú utánszintezéseket. Hisz sok hiba volt. A leginkább kirívó hibás vonalakat a 7.59. ábrán foglaltam össze. Ezek a hibák benne rejtőznek az első kiegyenlítés után közreadott és a [125, 127,128] a. id. munkákban. S ezek mellett — természetesen — egész sereg más hiba is, mert mi csak a 30,0 mm-t meghaladó hibákat fogtuk össze, de jelentős lehet sokkal kisebb hiba is. Hogy csak egyetlen példát említsek, a Bpest-Rákos és Kelenföld közötti 10,8 km hosszú vonalban csupán +11,5 mm hiba maradt a kiegyenlítés után, de ez is azt eredményezte, hogy ezen az aránylag rövid vonalon kilométerenként 1,0588 mm kiegyenlítési javítást kellett alkalmazni. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Kelenföldi pályaudvartól a Déli pályaudvarig, ahol a legközelebbi furatos tábla volt, 3,9 mm, majd ismét a Ferdinánd-hídig (Nyugati pu.) további 5,6 mm, végül onnan a Rákos rendező pályaudvarig ismét 2,7 mm kiegyenlítési javítást kellett alkalmazni. Kézenfekvő, hogy ilyen mértékű hibák mellett a bécsi szintezési hálózatból származó magasságokat — a bécsi publikációkban található értékeikkel — semmiféle komoly természet- tudományos vizsgálathoz — felhasználni nem lehet és nem szabad. 7.14. A BÉCSI KATONAI SZABATOS SZINTEZÉSI HÁLÓZAT MÁSODIK KIEGYENLÍTÉSE bécsi Katonai Földrajzi Intézet munkásságát az első világháború megakasztotta, az azt követő összeomlás pedig teljességgel derékba törte. Az utódállamok az intézet tudományos irattári anyagát maguknak követelték és szétszedték. Az intézet szakszemélyzete is szétszéledt. A magára maradt, megkisebbedett Ausztria számára pedig már nem volt jelentősége több olyan feladatnak, amely korábban elengedhetetlenül fontosnak és sürgősnek tetszett. Ezek közé a munkálatok közé tartozott a széthullott monarchia teljes szintezési hálózatának egybefoglaló, teljes, együttes kiegyenlítése. A külföld teljes közönyösséggel szemlélte, hogy 40 esztendő minden ide vonatkozó munkaeredménye egyik napról a másikra holt levéltári anyaggá vált. Egyedül Oltay Károly sürgette több tanulmányában is az egykori monarchiabeli szintezések együttes, teljes kiegyenlítésének szükségességét. 1948-ban Regőczi Emil, abból az elgondolásból indulván ki, hogy a mai Magyarország területére eső szintezési hálózatot bizonyára nem terhelhetik számottevő léckorrekciós és refrakcióhibák, a mai államterületre eső szintezési poligonokat újból kiegyenlítette, és a csomópontok magasságát Kadap régi magassági értékét változatlanul 173, 838 50 m-nek véve, újból kiszámította [117]. Ez az elgondolás abban az időben igen kézenfekvőnek látszott, miként — ha a bécsi katonai szintezési hálózatot egyéb mérési hibák nem terhelték — 460
