Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése

Casa Rossa belsejében beépített, ma már nem létező furatos fali­táblája ; 4 = a Hopfner által 1911-ben megállapított középtengerszint; 5 = a thalattográfállomás megjelölt alapszintje. Erre vonatkoznak a szer­kezet által felrajzolt thalattogramok; 6 = a thalattográfállomás 1919 előtti, régi megjelölt alapszintje; 7 = a Hopfner által 1911-ben kijelölt alapszint, amely a thalattográf fém skálájával van kapcsolatban; 8 = a thalattográf új bázisa. Használatát az teszi kényelmessé, hogy kerek számmal (150,0 cm) különbözik a Hopfner-féle középtenger- szinttől; 9 = a bécsi Katonai Földrajzi Intézet 1873. évi alapszintje (zérója); 10 = a Molo Sartorio nullszintje (zérója); 11 = a Ponte Rosso közelében levő régi vízmérce kezdővonása (zérója). 7.13. A BÉCSI KATONAI SZABATOS SZINTEZÉSI HÁLŐZAT ELSŐ KIEGYENLÍTÉSE A hetvenes évek elején megkezdett szabatos szintezés a kilencvenes évek derekán már olyan jelentős területeken volt befejezettnek mondható, hogy mindenképpen indokoltnak látszott egy előzetes kiegyenlítés végrehajtása avégből, hogy ezek a magasságok a hétköznapi használatra közreadhatok legyenek. A vezérkar, illetőleg az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet parancsnoksága mégis vonakodott belefogni a kiegyenlítésbe, amit több ok is magyaráz. Legelsőnek a szintezési poligonok néha hatalmas záróhibáit kell emlí­tenünk. Erről a parancsnokság írásbeli véleménye [107] az, hogy nem tekint­hetők teljes egészükben mérési hibáknak, hanem egy részük bizonyára abból ered, hogy a magassági alappontok befalazása egyes esetekben nem történt elegendő gonddal; máskor talán azok az épületek vagy kerítések, hidak süllyedtek meg időközben, amelyekre a mérés előzőleg történt. Mivel a szintezés meglehetősen elhúzódott, és 2—3, sőt néha 10—12 év is eltelt egyes vonalakon az oda és vissza szintezések között, feltehető, hogy suvadások, csuszamlások és földrengések okozta elmozdulások is rontották a mérési eredményeket. Nem tesznek említést a mérési időszak közben elfer­dült kilométerkövek, mint szakaszvégpontok okozta hibáról, noha kétségtelen, hogy ez a körülmény igen tekintélyes hibákat okozhatott. Az intézet parancsnoksága a nagy záróhibák másik lehetséges okát a szintezőléceknek mérésközbeni hosszváltozásában vélte felfedezni. Evégből 1889 és 1895 között igen kiterjedt laboratóriumi vizsgálatokat folytattak mindazoknak a léceknek a bevonásával, amelyeket a szintezések során egyál­talán felhasználtak. Ez a hat esztendőn át folytatott vizsgálatsorozat sok érdekes és tanulságos eredménnyel járt, de a léckorrekció ügyét pillanatnyilag nem oldotta meg. (Részletes ismertetésével külön fejezetben foglalkozunk.) Tehát azt az eredményt, amelyet a parancsnokság el szeretett volna érni, végképp nem érték el. Nevesen nem jutottak olyan végeredményre, amelynek alapján a régi (1873—1895 közötti) szintezések közvetlen (nyers) magasság- különbségeit műszerállásonként vagy szakaszonként megbízhatóan és tudo­mányosan igazolható módon megjavíthatták volna. Ez a hiba, valamint 452

Next

/
Thumbnails
Contents