Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
A régi szintezésnek 1956 június végéig ez az alappontjegyzék volt az; egyetlen, ismeretes hiteles egykorú emléke. Címlapja nincsen. (Nem is volt.) Az előzéklap felső részén található ceruzabejegyzós csak annyit árul el, hogy a pontjegyzéket 1895-ben Simonyi Mihály készítette. Kállay Istvánnak, a helybeli állami levéltár vezetőjének szíves közlése szerint sikerült ugyan megtalálnia a régi lejtmérésre vonatkozó iratok ügyiratszámát, de az iratokat helyükről 1905-ben kiemelték és azóta sem kerültek vissza helyükre. A székesfehérvári állami levéltárban folytatott személyes kutatásom során az 1894. évi városi közgyűlési jegyzőkönyvekben sikerült végre a szóban forgó lejtmérés nyomára akadnom. Az április 30-i városi rendes közgyűlés foglalkozott az üggyel az alábbiak szerint [83]. Winkler Vilmos városi főmérnök jelentése alapján a polgármester bejelenti, hogy ,,.. .a városi tanács előterjesztésére. . . a város belterületének térfelvétele s lejtmérése tárgyában az árlejtés megtartatván, annak eredményeként... 7 pályázó jelentkezett, kik közül Simonyi Mihály és Hevesi Adolf együttes ajánlata találtatott olyannak, mely a pályázati feltételeknek leginkább megfelel... ” A tanács vélemónyes előterjesztését a közgyűlés elfogadta, és megbízta a polgármestert, hogy a város belterületén levő utcáknak s tereknek felmérésére, térképezésére, majd ennek alapján a szabályozási terv elkészítésére, illetőleg az utcák, terek és vízfolyások lejtmérésére a szerződést Simonyi Mihállyal és Hevesi Adolfíal kösse meg. A térképfelvételi és rajzolási munkának, valamint a szabályozási terv elkészítésének egységárát kataszteri holdanként (holdját 1600 négyszögöllel számítva) 20 forintban, a szintezés egységárát kilométerenként 49 forintban állapították meg. A bánatpénz visszafizetésére vonatkozó intézkedésből értesülünk a további pályázók nevéről. Mindannyian a millennium-körüli idők jónevű vállalkozó mérnökei, éspedig : Visnovszky Sándor, Radnai József, Pompéry Elemér, Schiffer Miksa budapesti, Lux Gyula mezőberényi és Bootly Ali jászberényi mérnökök. Pompéry 10 évvel korábban Kolozsvár lejtmérésének vállalkozó mérnöke volt. Elrendelte a tanács, hogy a határozatot azonnal küldjék meg a belügyminisztériumnak hozzájárulás végett, valamint azt is, hogy mihelyt megkapták a hozzájárulást, „a szóban forgó lejtmérési munkálatokat haladéktalanul. ..” meg kell kezdeni. Sajnos, a közgyűlés jegyzőkönyvekből több részlet nem derül ki, csupán annyi, hogy 1895 májusa végén már a szintezési munkálatok befejeződtek [84]. Ügy látszik, ezt a feladatot Simonyi egyedül végezte, mint ahogy Hevesi a nagykőrösi városi szintezési munkában sem vett közvetlenül részt. Simonyi szintezési és egyéb felvételi munkájával annyira meg voltak elégedve, hogy 1895 augusztusa végén, amikor a közutak törzskönyvezésének vállalatba adásáról volt szó, a versenytárgyalás mellőzésével Simonyi -Mihály mérnököt bízták meg a munka végrehajtásával [85]. . A székesfehérvári 1894—1895. évi lejtmérés alappontjegyzéke 144 alappontot tartalmaz. Ebből 106 öntöttvas peremes tábla, 38 pedig egyéb módon megjelölt magassági pont. A falitáblák 19 cm magasak és 19 cm szélességűéit. Az épület falsíkjából kiálló peremrész mindössze 0,5—1,0 cm. Felerősítésük ki nem elégítő. Fabetétekbe mélyedő négy csavar tartja őket (6.32. ábra). Ha a fabetét elkorhad,, a tábla meglazul. 386
