Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
Ugyanez év nov. 4-én a városi közgyűlés határozatot hozott a lejtmérezés végrehajtásáról, s egyúttal utasította Hubay Ferenc polgármestert, hogy a vonatkozó pályázati felhívást a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében tegye közzé. Három hét múlva (nov. 26.) a városi tanács ülésén a középítkezésekre felügyelő bizottság előterjesztette jelentését. Eszerint a városszabályozási és vízrendezési (csatornázási) tervének elkészítésére, valamint a városi lejtmérezés végrehajtására Könyves Tóth Mihály mérnök 8000 forintos, Derzsy József mérnök pedig 3500 forintos ajánlatot tett. Minden ajánlattétel az összes kiírt munkára szólott. Derzsy szolnoki lakos volt. Vele kötötték meg a szerződést. Az 1887. évi decemberi közgyűlés is foglalkozott a városi lejtmérés ügyével. A polgármester előterjesztéséből arról értesülünk, hogy több pályázó is volt. Az említettek mellett Kaufmann Jakab és Hutter Gyula is benyújtották pályázatukat. Komolyabban azonban csak Könyves Tóth Mihály és Derzsy József jöhettek szóba. Mindketten vállalkozó mérnökök voltak. Könyves Tóthröl annyit tudunk, hogy Szabadka városmérését — néhány évvel korábban — ő hajtotta végre. A polgármesteri jelentés Derzsy Józsefet „jóhírű vállalkozó mérnöknek” mondja, aki korábban Halácsy Sándor mellett működött Pest 1867. évi háromszögelése és városmérése alkalmával, majd Könyves Tóth Mihály oldalán segédkezett Szabadka sz. kir. város szabályozásánál...” Ezek szerint a pályázók közül csak az utóbbi kettőnek volt a városmérési és városszabályozási munkákban számba vehető gyakorlata. Természetes dolog, hogy a szolnoki lakos Derzsyve esett a közgyűlés választása. 1888. január 18-án Hubay Ferenc polgármester már bemutatta a tanácsülésnek a Derzsyve 1 kötendő szerződés tervezetét, amelyet azonnal jóvá is hagytak. Egy hónap múlva (febr. 20.) már azt jelenthetik a tanácsnak, hogy a megye törvényhatósági bizottsága is, 2306/1888 sz. határozatával jóvá hagyta a város lejtmérezése és a szabályozási terv elkészítésére vonatkozóan a Derzsy Józseffel kötött szerződést. A szabatos lejtmérés ügye tehát igen gyorsan haladt előre. Derzsy rövidesen munkához látott. Korszerű gondolkozásmódjára jellemző, hogy a magasságjegyeket (6.16. ábra) az észlelések előtt helyezte el. Ez tűnik ki az 1888. június 23-i tanácsülés jegyzőkönyvéből. Éz alkalommal ismertették ugyanis Derzsynek azt a jelentését, amely szerint „...június 21-ig az általa lerakni kötelezett 60 darab lejtmérezési fixpontból csupán 29 darabot volt képes elhelyezni, a többi fixpontnak lerakása a külvárosok építési viszonyainál fogva azon okból lehetetlen, mivel téglából épült házak a külvárosok általa megjelölt helyein nem találhatók. Előterjesztette továbbá, hogy „ha a fixpontoknak a megfelelő helyen és módon való lerakása nem biztosíttatik, az egész lejtmérezési munka jelentékenyen csökken értékben, s ezt kikerülendő, kéri, hogy a külvárosok általa megjelölendő házai vályog falába 1 m 5 cmtr magas 50 cmtr széles tégla oszlopok falaztassanak be, s ezen oszlopokba helyeztessenek el a fixpontok.” A tanács a javaslatot elfogadta, bár élénken sajnálkozott amiatt, hogy „a város szomorú építési viszonyainál fogva a lejtmérezési fixpontok fele része újabb áldozathozatal nélkül nem eszközölhető, mégis... a rendkívül értékes lejtmérezési munkálat”... tökéletes keresztülvitele érdekében hajlandó az áldozatra. 354
