Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
lesi állópontok száma eredetileg mintegy 100 lehetett. Térbelileg az egész mai belvárost behálózzák. Joggal tehetjük fel, hogy az akkori város teljes lakott területére kiterjedt. Az a körülmény, hogy a vastáblákra feljegyzett magasság 0,1, illetőleg 0,05 ölnyi kerek értékekre van megadva, azt bizonyítja, hogy a táblák elhelyezése ugyanúgy történt (utólag !), mint Pest, Buda, Kolozsvár stb. esetében. A vízszínelést végző mérnök, de a pályázati és szerződési feltételeket kiíró városi főmérnök sem volt a korszerűségnek azon a szintjén, amelyen kh. ugyanebben az időben Doletsko vagy Marek állott. Noha ott volt előtte a példa, hogy egy mélyen fekvő alapszinttől számítsák a városi magasságokat, még mindig egy önkényesen felvett hasonlítósíkot alkalmaztak. Ennek magasságát 57 alappontból számítva 123,598 m-nek határoztam meg. Mivel ez idő szerint úgy látjuk, hogy a Kecskemét régi lejtmérésére vonatkozó eredeti iratanyag a háború alatt valószínűleg elégett, az egykorú tanács- ülési jegyzőkönyvekben kezdtem kutatni nyomok után. Sikerrel. A következőket lehetett a jegyzőkönyvekből tökéletes bizonyossággal megállapítani. Az 1872 januári tanácsülés úgy találta, hogy a város általános szabályozásának ügye elodázhatatlan [46], Hogy erélyes kezekbe kerüljön a kérdés, László Károlyt „belső mérnökké” választották (1872. ápr. 2-án) [47]. Sürgős tervek voltak már régóta napirenden, mint pl. a piactér kikövezése, valamint a csatornázás megoldása, mivel „.. .az utcák már igen bűzösek” voltak [48]. Az időközben főmérnökké előlépett László Károly jelentése szerint semmit sem lehet kezdeni addig városrendészeti téren, amíg a lejtmérés meg nem történt. Ezért 1873 tavaszán sürgősen szerződést kötöttek két vállalkozó mérnökkel, névszerint Koczó Sándorral és Székely Sándorral. Hogy a szerződés mikor kelt, milyen feltételeket tartalmazott, valamint, hogy a. szintezési munkát a két vállalkozó mikor kezdette meg, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy 1874. február 18-án László Károly kimerítő jelentésben számol be a közgyűlésnek a lejtmérési munkák előhaladásáról. Az 1219. sz. alatt beterjesztett főmérnöki jelentésből a tanácsülési jegyzőkönyvbe az alábbi részleteket iktatták be [49]t 1. A város vízszínelését az Ürgés és Muszáj nevű városrészek munkálatainak kivételével befejezték és a magasságokat is kiszámították. 2. Az utcák összes hossza mintegy 19 000 öl ; ebből mintegy 8000 ölnyi utcának hossz- és keresztmetszete irónnal elkészült. 3. A városnak 1" = 25° (1 : 1800) méretarányú átnézeti térképe (az utcák és terek feltüntetésével) elkészült, s annak harmad részébe már az új magasságokat is beírták. Az eddig elvégzett munka 9 hónapot vett igénybe, úgyhogy Koczó Sándor mérnök csak félnapon át, Székely Sándor ellenben egész napon át dolgozott. A hátralevő munkát a jelentés 24 mérnöki munkahónapra teszi. Az aprólékos részletezésből kitűnik, hogy a tulajdonképpeni szintezési (észlelési) munka ekkorra már befejeződött. ,,A városban szanaszét mintegy 100 állandó pont elhelyezése...” volt még hátra, amit a jelentés 1 hónapi munkának becsült. Hogy a munka befejezését siettessék, úgy határoztak, hogy ,,.. .Székely úr, ki az eddigi munkában Koczó úrnak segédje vala, s ki a városban vett minden pontjainkat tudja, ki az eddigi munkálatban teljesen jártas s egészen otthon van, ... az egész vízszínelési munkálat... bevégezéséig meghagya340
