Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
Az okleveles mérnökökön kívül voltak még olyan mérnökök is, akik főiskolát nem végeztek, hanem gyakorlatilag sajátították el a szükséges mérnöki ismereteket. Ezek természetesen nem az összes mérnöki tudományokkal, hanem csak egy-egy mérnöki feladatkör ismereteivel rendelkeztek. Ezeket a szakembereket megkülönböztetésül figuráns inzselléreknek, vagy röviden csak figurásoknak nevezték. így említik őket legtöbbször az egykorú hivatalos iratok is. Az Institutum Geometricum megszervezése után az okleveles mérnököknek is egy ideig a figuráns inzsellérek kategóriájában kellett szolgálniuk. Úgy látszik, ezt az intézkedést 1820 körül hozhatták, mert Vásárhelyi Pál, aki 1816-ban kapta oklevelét, egyáltalán nem volt figuráns inzsellér, azonban pl. Lányi Sámuel, aki 1823-ban szerzett diplomát, az egykorú helytartótanácsi íratok szerint már figuráns inzsellérként kezdte pályáját. A történelmi hűség kedvéért megemlítjük, hogy ebben az időben „mérnököt” még nem emlegettek. Ez a szó még ismeretlen volt. Ellenben ,,approbates ingenieur”-ről, illetőleg „figuráns ingenieur”-ről beszéltek. A nép, szó- liasonítással inzsellérnek nevezte őket. A kemény életre nemcsak a kemény feladatok szorították az inzselléreket, hanem elősegítette ezt az Institutumban kapott nevelés is. A felsőbb matematika tanárának feladata volt, hogy ügyeljen a mérnökjelöltek „erkölcsi életére”. A szabályzat szerint „a növendékeket nem kell puhán nevelni, hanem ellenkezőleg: a mérnököknek fáradságos munkájára kell inkább edzeni őket” [39]. A végzett hallgatók vagy állami szolgálatba léptek, s ekkor kamarai, királyi vagy hajózási inzsellérek lettek, vagy megyei, illetőleg városi kötelékben, esetleg valamely uradalom kebelében helyezkedtek el. Szerencsés esetben árvédelmi és belvízrendezési társulat alkalmazta őket. Ilyesmi még alig volt abban az időben. Megalakulásuk egy-egy kiváló szervező képességű mérnök nevéhez fűződik. A rendszeresen alkalmazott mérnököt, ha az illetékes vármegye oklevelét elismerte, elfogadta és neki ennek alapján a mérnöki munkára az engedélyt megadta, rendesen beiktatott és jogosított inzsellérnek, hivatalos latin nyelvezettel Ordinarius et Juratus Geometra-n&k nevezték. Ami a szorosabban vett geodétákat, azaz egykorú nyelvezettel: geomet- rákat illeti, a már említetteken kívül megkülönböztettek — szakmai jártasság és rang szerint — növendéket, segédet, másod és első osztályú geometrákat, dirigens geometrát, illetőleg ennek segédjét, azaz dirigentis adjunctust, ami helyettes igazgatónak felelt meg. A mérnöki címek használatát illetően még egy érdekességről kell megemlékeznünk. A múlt században az állami mérnökök címében helyi beosztásuk is kifejezésre jutott. így például a Duna-mappáció mérnökeit „kir. Duna- térképészeti mérnök'”, vagy rövidebben „kir. Duna-mérnök” cím illette meg. Ugyanígy a Tisza felvételét intéző mérnököknek „kir. Tisza-térképészeti mérnök”, vagy röviden „kir. Tisza-mérnök” cím járt. Később, amikor már a kisebb folyók kerültek sorra, ilyen címekkel is találkozunk : „kir. Dráva- és Száva- mérnök”, vagy „Dráva- és Kulpa-mérnök” stb. A hivatalos mérnökképzés mellett meg kell emlékeznünk a magyarországi mérnöknevelés egyik igen nagy jelentőségű, a maga nemében páratlannak mondható mozzanatáról. A XVIII. század derekán, amikor még a mai értelemben vett mérnök- képzés általában gyermekcipőkben jár, egy egészen kivételes képességű mérnök 3 Bendefy : Szintezési munkálatok 33
