Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
ságáról a leg kedvezőbben nyilatkozhatok. Kelt Budapesten, 1873. Április 6-án. Kruspér István m. p. K. József műegyetemi tanár mint felülvizsgáló” [65]. A földalatti vasút építésével kapcsolatos I. rendű városi szintezéseink során a Marék-féle lejtmérés vastábláit 1950-ben ellenőrző szintezésnek vetettük alá. Azt találtuk, hogy ez a munkálat szabatosság dolgában egy szinten mozgott a nagyhírű Doletsko-féle pesti lejtezéssel. Az alappontok magasságát egymás között a mai I. rendű hibahatárt megközelítő, de a mai II. rendű hibahatárt semmiképpen sem túllépő módon határozták meg. * A lejtmérés kiterjedt a háromszögeléshez felhasznált 50 db vasoszlopra is (5.19. ábra). Ezeket a Ganz és Tsa cég szállította, darabját 97 forint 10 krajcárért. Ebben az összegben benne van a helyszínre szállítás költsége is. Az oszlopok a pestiektől csak annyiban térnek el, hogy mind a négy oldalukon van felírás. Többek közt tartalmazzák ,,a háromszögeit pont rendezőjét és metszőkét, továbbá a pont magasságát a tenger színe és a Duna s e m m- p ont j a fölött. . . ” [66], A 97 ft 10 kr. abban az időben nagy pénz volt, egy mérnök évi fizetésének 20%-a! Ez a magyarázata annak, hogy olyan kevés vasoszlopot alkalmaztak az állandósításhoz. A vasoszlopok állandósítása olyan körültekintő gondossággal történt, amilyet manapság csak a felsőrendű háromszögelési pontoknál tapasztalunk. Kruspér I. az oszlopok állandósítását is ellenőrizte a helyszínen. Egyik jelentésében írja, hogy „a háromszögellési hivatal.. . Pribil János . . . mérnökkel az ellenőrködést a még hátralévő 12 darab oszlopnál is folytattattja... (Az oszlopok felállítása) teljes megbízhatósággal vitetik véghez.” [67] * Itt kell megemlékeznünk arról, hogy Buda és Óbuda lejtmérése egybeesik Marek Jánosnak egy másik, igen nagy jelentőségű munkálatával, éspedig a magyarországi trigonometrikus magassági főhálózatnak az adriai közép- tengerszínthez való közvetlen csatlakoztatásával. Ennek a nagyszabású munkának első eredménye az volt, hogy a lánchídi Duna-sempont tengerszintfeletti értéke a Fiume és Buda között végrehajtott mérésekből közvetlen meghatározást nyert. (A munkálat közelebbi részleteit a 12. részben találja az olvasó.) Az Adriához való csatlakozás szükségességét nem a budai lejtmérés, haneűi az tette szükségessé, hogy a pénzügyminisztérium olyan kataszteri térképeket óhajtott szerkesztetni, amelyeken 20 ölnyi távolságközzel futó szintvonalak érzékeltetik a domborzati viszonyokat. Kiderült azonban, hogy a magassági felvételek körül nagy a rendetlenség, és a meglevőnél sokkal nagyobb pontosságú trigonometriai magassági főhálózatra van szükség. Egyben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új főhálózatot egy jól meghatározott alapszintre lenne célszerű vonatkoztatni. Ilyenül kínálkozott az Adria közép- tengerszintje. A magasság levezetése trigonometrikus úton, a lehető legnagyobb körültekintéssel történt. A főhálózat mérését az akkor legkiválóbbaknak elismert Starke—Kammerer-féle, 1870. évi mintájú teodolitokkal (5.20. ábra) a legkiválóbb háromszögelő mérnökök hajtották végre. * 3 14
