Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
Buda lejtmérését Marek a Széchenyi Lánchíd budai mederpillérébe vésett vízmércétől kezdette meg. Más szóval : közvetlenül csatlakoztak a Dunának a lejtmérés alapjául elfogadott sempontjához [55], Erről Marek így ír a közmunkatanácshoz intézett, 1871. július 1-én kelt átiratában. „A magasság, mértékeket illetőleg meg jegyeztetik, hogy az első pont mérése a Kluzemann-féle házon közvetlen a vízállásmutatótól történt, és ezen pont azután a lánchíd pesti oldalán fekvő vámházon létező jellel ellenőriztetett. Ha a vízállásmutatón létező vonalak legalsójának közepe vétetik a számolás kiindulási pontjául, akkor a pesti jel közepe pontosan bevág, ellenkező esetben pedig, ha a kiindulási pont a vonalnak alsó szélébe esne, akkor a vonal szélességének felerésznyi különbség mutatkoznék ; — felkéretik tehát a tekintetes Tanács az iránti szíves felvilágosításra, vájjon a mérésnek a vízállásmutatón létező vonalok közepébőli kiindulása — mely esetben a lejtmérés a pestivel teljesen összhangzó volna — helyes-e vagy sem, minthogy utóbbi esetben e tárgynak további átvizsgálása szükséges lenne” [56]. A fentiekben tehát az a kérdés merült fel, vajon a Doletsko-féle pesti lejtmérés a lánchídi vízmérce vonás-véseteinek melyik részére vonatkozott. Ennek a részletkérdésnek leírását a pesti lejtmérés műszaki leírásában hiába keressük. Mégis kétségtelen, hogy Doletsko is a vésetek közepét fogadta el. Marek is ugyanígy cselekedett, amit az bizonyít, hogy — utánszintezéseink bizonysága szerint — a legkisebb lépcső sem mutatható ki a Doletsko- és a Marek-féle lejtmérésből származó magasságok között. Teljesen hasonlóképpen, amikor a Vízrajzi Intézet és a Folyammérnöki Hivatal csatlakozott a szóban forgó vízmércéhez, mindig a vésetek középvonalát tekintette irányadónak. Ugyanígy járt el a Háromszögelő Hivatal 1932-ben, valamint Bence Tivadar is, a mérce nullpontja magasságának 1938. évi meghatározása alkalmával. Bence trigonometriai magasságméréssel csatlakozott a vízmércéhez, mégpedig oly módon, hogy 26 osztásvonást sorban megirányzott. Az egyes osztásvonások eltérése a középtől lényegtelenül kis érték : 0,0—8,1 mm között változik. Az eltérések átlagértéke 2,06 mm. Noha Marek a fentiekben szó szerint azt írja : „Ha a vízállásmutatón létező vonalok legalsójának közepe vétetik a számolás kiinduló pontjául. . .”, nem kell e sorokat feltétlenül úgy értelmeznünk, hogy a csatlakozás valóban a vízmérce nullvonására történt. Legalábbis nemcsak ilyen módon, hanem — miként a továbbiakban olvasható : ,,. . .a vízállásmutatón létező vonalok közepébőli (azaz középértékéből!) kiindulás...” lehetőségét is megvizsgálták 1871-ben. Annyi bizonyos, hogy Doletsko nem látta és így nem is mérhette közvetlenül a nullvonást. Mivel pedig Marek úgy találta, hogy a látható vonásokból számított középérték egyezik a Doletsko-fé\e lejtmérések eredményével, és egyben a valóságos nullvonás vésetének középvonalával is, nyilvánvaló, hogy Doletsko is csakis ilyen módon határozhatta meg a vízmérce kezdővonásának elméleti magasságát. A trigonometrikus magasságméréssel való csatlakozás módját Bence T. olyan kiváló részletességgel ismertette [57], hogy arra e helyütt nem térünk ki. Mindamellett annyit meg kell említenünk, hogy a trigonometrikus eljárás sokkal szabatosabb mérési módszerül kínálkozik ebben az esetben, mint bármilyen szabatosságú szintezés. Az előbbi esetben ugyanis rendelkezésünkre 310
