Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században

2. Az összes lejtmérési munkálatok azon összehasonlító síkra (Vergleich- ungs Ebene) fektetendők, melyre szab. kir. Pest városának általános lejtmérései alapíttattak, és mely a Duna folyam Budapesti vízmércéjének (0) pontján vízszintesen megy keresztül.” Ezen alapon a vállalkozó tartozik 160 lejtmérési főállópontot meghatározni. Ezek közül 150 az arra alkalmas, maradandó épületekbe befalazandó lejtmérési vastábla, 10 pedig a háromszögelési főálláspontok vasoszlopa legyen. A vastáblákat a föld felett 1 — 3 lábnyi magasságban kell befalazni. „Ezen lejtmérési főállópontok oly pontossággal határozan- dók meg, hogy a tűrhető legnagyobb különbség a lejtezett hossznak legfeljebb 1/100 000 azaz egy százezred részéig terjedhet.”

Az ide vonatkozó pótmegállapodás elfogadja Marek érvelését, és kimondja, hogy bármely két lejtmérési állópontot ellenőrző szintezéssel összemérve, a tapasztalt különbség 0,004—0,005 ölnél (8—10 mm-nél) nagyobb nem lehet. A lejtmérési alappontokról (= állópontokról) helyszínrajzot és rövid leírást kell készíteni.

3. A részletes lejtmérésnél minden utca középvonalának és a kétoldali járda tengelyének magassági viszonyait kell szintezéssel meghatározni, mégpedig az utca lejtési viszonyai szerint 10, 20, illetőleg 50 öles távolságban felvett pontokon. A tereket 20 X 20 öles négyzethálóval kell borítani, és a négyzetek sarokpontjainak magasságát kell meghatározni. Ezenkívül meg kell határozni minden ház kapuja küszöbének, minden csatornanyílást fedő vasrácsnak, valamint ugyanott a csatorna fenékvonalának magasságát.

A pótmegállapodás szerint az ezekre a részletekre vonatkozó lejtmérésben 1/100 ölnél nagyobb hiba nem lehet.

4. A lejtmérési részletes feltételek 4. pontja előírta, hogy az egyes utcák ról részletes hossz- és keresztszelvényeket kell készíteni. Ezt 1874-ben oda módosították, hogy a rajzi munka ilyen formája elhagyható, mert időközben az utcákat feltöltötték és kövezték, s emiatt a mért magasságok már megváltoztak. Ehelyett két példány 1 : 720-as mértékarányú, valamint két példány 1 : 1440-es mértékarányú térképbe minden, szintezéssel meghatározott pontnak a magasságát bevezették [52].

5. A részletes lejtmérést a telkek belsejére csak oly mértékben kell kiterjeszteni, hogy annak alapján a szintvonalak 10—10 lábnyi (3,16 m) közökkel megszerkeszthetők legyenek.

6. A vállalkozó a lejtmérést a háromszögeléssel egy időben és párhuzamosan köteles végezni, ezenkívül azonban a szabályozásra kerülő utcákat vagy városrészeket soronkívül is köteles munkába venni.

7. Az eredeti megállapodás szerint a beltelkekről egy 1" — 50°, azaz 1 : 3600 mértékarányú térképet kell készíteni és abba minden egyes mért magassági pontnak a sorszámát és magasságát fel kell tüntetni, majd e pontok közé szintvonalakat kell szerkeszteni. A kivitelnél — az 1874. évi pótmegállapodás [53] alapján — ezt a térképet egy 1" — 40°, azaz 1 : 2880 méretarányú, színezett, kőnyomatú térképpel pótolták.

8. A munkát a szerződés jóváhagyásától számított 30 napon belül meg kellett kezdeni, és másfél év alatt be kellett fejezni. Persze, mint történni szokott, a Háromszögméreti Számító Hivatal sem tudta ezt a határidőt pontosan betartani.

Kerkápoly Károly pénzügyminiszter 1873. jan. 8-án kelt és a közmunka- tanácshoz intézett átiratában elismeri, hogy Buda város lejtmérési munkálatai 1872. október 1-re nem fejeztettek be, de ennek az az oka, hogy a szolgálmá308