Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
Végül kifejezést ad annak a véleményének : kívánatos, hogy Doletsko Ferencen segítsenek, mert ezt a „szinte oly lelkiismeretes pontossággal” végzett feladatot képtelen volna befejezni. A szerencsétlen mérnök becsülettel folytatja a munkát, de feje fölött összecsapnak a hullámok. Adósságai úgy megnövekednek, hogy a hitelezők már nem hajlandók tovább várni, még kevésbé további kölcsönöket folyósítani számára. A lejtmérést emiatt veszély fenyegeti. A Lejtmérési Bizottmány 1866. aug. 1-én (XIV. ülés) újabb felterjesztést szerkeszt Doletsko érdekében azzal a megjegyzéssel, ha a vállalkozó mérnök jogos követelését a városi tanács ezúttal sem fizeti ki, „nemcsak hogy a lejt- méreti vállalat használhatása iránt semmi felelősséget sem vállalhatnak magukra, de egyúttal a bizottmányból kilépni is kénytelenek”. Ennek a megrázó tartalmú iratnak néhány szakmai szemszögből is fontos részletét ideiktatom. A Doletsko-féle lejtmérés előtt építési engedélyek kiadása alkalmával a szépítési bizottmány ,,az építendő házak megfelelő talaj-, kapuküszöb-, és járda magasságát jóformán csak történetesen eltalálhatta vagy hosszas előmunkálatokkal megállapíthatta, mert minden biztos alap hibázott, — de hogy ez számos esetekben nem sikerült, arról elegendő példányok láthatók.” „Az 1838-diki árvíz után azon elv uralkodott a szépítési bizottmánynál, mindgn újból építendő háznak földszinti talaját legalább 1 lábbal az 1838-diki árvíz állásánál magasabbra, tehát 30'—5" a duna sempontja felett kell fektetni, de miután Pest városának 1838 év előtt épült házai csekély kivétellel közép számban 6 lábbal, tehát egy öllel mélyebben fekszenek, számtalan szép ház betemettetett, és számos utcza kijavíthatatlanul elcsufíttatott, sőt a közlekedés-, járdarakatás és kövezés oly annyira nehézbíttetett, hogy Pest városának legszebb utczáiban völgyek és dombok találhatók, holott Pest városának természetes fekvésénél fogva, a legszebb lejtezet előállítható lett volna, hogy ha t. i. egészséges és valóban jól szerkesztett lejtmérésen alapuló elvek uralkodtak volna.” „De miután lejtmérési adatok hibáztak, lehetetlen volt alapos elveket felállítani.” (Néhány példát sorol fel :) „A kis híd utcza azon része, mely az Angol királyné és Vadászkürt czímű vendégfogadó közti részben fekszik, kijavíthatatlanul el van rontva, mert az egyik ház új talaja 5 lábbal magasabbra fektetett a másiknál. — A3 korona utcza a Pickier-féle ház és a Rupp-féle ház közt ki javíthatatlanul el van rontva, mert a Pickler-féle ház túlságosan magasra fektetett. Hasonló esetek fordulnak elő többek közt a fő úton a Perger- és a Eabinyi-féle háznál, a Váczi úton a Zitterbart féle háznál, a Két sas utczában, hol a kitűnő szép Marczibányi-féle ház betemettetett, mi mellett még megjegyzendő, hogy azon kívül egy tökélletes szabályszerű járda rakatása lehetetlenné vált.” Különösen kirívó példaként említi, hogy a lipótvárosi templom (a „Bazilika”) építésénél az 1838. évi árvíz fölötti 1 láb helyett 9 lábbal magasabbra tűzték ki az alapot, ezért a hozzájutás nagyon meredekké vált, s nem marad más hátra, a templomot körös-körül kell venni egy kb. 3 öl magas támfallal, azon belül teraszt kell kiképezni, ami 30 000—40 000 Ft kiadás- többletet jelent. Felemlíti, hogy az 1863. évi útburkolati munkák alkalmával elhatározták, hogy a pesti Redout épülete körül a térszint 1 lábbal alacsonyabbra veszik. 296
