Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
mércének áthelyezését tették szükségessé, minélfogva halaszthatatlanná vált egy újabb praecis lejtmérésnek az egész védvonalra való kiterjesztése ; az újabb műveletet a társulat az 1909. évi aug.—okt. hónapokban hajtotta végre ...” „Mindhárom alaplej tmérésnél a szentesi református templom hátsó bejárati kapu küszöbének bal oldalán található + jellel jelölt pontnak (eredeti Vásárhelyi-féle F. P.) 85,392 m A. f. magassága használtatott kiinduló pontul, illetve amennyiben az 1881. évi praecis lej tmérésnél Békéstől a Kuczori csárdáig terjedőleg a köröstarcsai református templom toronyalatti főbejáratától balra fekvő + jellel ellátott vascsavar tetejének függőjére, azaz 87,262 m A. f. magasságra lettek a talált eredmények vonatkoztatva, azókból az alappontok jegyzékének végleges összeállításakor; az egységes alapsíkra való vonatkoztatás érdekében, a két rendbeli hasonlítósík közötti különbözet, vagyis 0,132 m levonásba hozatott.” ,,A legutóbbi praecis lejtmérés az elsőrendű szintezéseknél követett eljárás szerint ti. két mérnök által, két műszerrel és egy irányú haladással, Benes Gyula társ. mérnök vezetése mellett lett végrehajtva, kiterjesztvén a munkát az összes árvízi mércékre, őrházi és töltésmenti alappontokra, hidakra stb. s végül a társulatot övező folyók állami vízmércéinek nullpontjaira.” A bemért pontok száma a 600-at meghaladja. — Káló Gyula s. k. társ. főmérnök.” A Körös—tisza—marosi társulat magassági alappontjai mintegy 1/3 részben árvízmércék 0 pontjai. Ezeket annak idején a folyammérnöki hivatal szintezte be, a társulat pedig 1909-ben ellenőrző szintezést végzett reájuk vonatkozóan is. A Káló-féle pontjegyzék 195 árvízmérce 0 pontját tartalmazza. Az 1909. évi ellenőrző szintezés módot adott arra, hogy a folyammérnöki hivatal korábbi szintezési munkáinak belső értékéről, megbízhatóságáról fogalmat alkothassunk magunknak. Noha a folyammérnöki magasságok is — végeredményben — szintén Vásárhelyi-féle alapszintű magasságok, Békés és Szarvas között 10 cm-rel, Szarvas és Kunszentmárton között 5 cm-rel kellett megjavítani őket, hogy azonos alapszintre kerüljenek, „mert — Káló közlése szerint — a 0 pontokat megállapító régibb lejthálózat és a praecis lejtezés adatai között átlag ennyi eltérés volt”. Kunszentmártontól lefelé, a Tiszába való torkollásig javításra nem volt szükség. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ha a tiszai torkolatnál a korábbi folyammérnöki és az 1909. évi társulati szintezést összeejtjük, akkor a két mérés között Kunszentmártonig kb. 30—40 mm, Szarvasig kb. 60—70 mm, és Békésig mintegy 100—120 mm eltérés mutatkozik. A társulati szintezés ennyivel megbízhatóbb az említettnél. A magasságjegyek másik nagy csoportjába a szintén mintegy 160 db-ot kitevő betonkövek tartoznak (4.33. ábra). A kiválóan alapozott, gombbal ellátott kövek kivétel nélkül mindig a védtöltés mentett oldalán, a társulati mezsgyén, a töltéskilométerek szelvényében helyeztettek el. Ezeken a saját építésű alappontokon kívül bekapcsolták a társulat szintezési hálózatába a folyammérnöki hivatal által korábban elhelyezett köveket. (Az utóbbiak magasságánál a már említett lépcsőszerű javítást ugyancsak alkalmazni kellett.) Továbbá minden gátőrház kertjében vagy udvarán hatalmas betonfixpontokat építettek be. Végül minden, a töltés közelében található műtár260
