Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
ij£7-..jh73T • í IBBPWSWSF" mal ellátva (4.15. ábra).* Igen számos, hatalmas betontömbbe ágyazott, gömbölyded felső végződéssel ellátott vascsövet is helyeztek el (4.16. ábra). Az alappontok magasságát zárt poligonokkal végrehajtott szintezéssel határozták meg. A kiindulás a szolnoki Vártemplomtól történt. Előbb a Tisza mentén fel Sarudig, innen Hevesen át Tarnaőrsig, majd Jászkiséren keresztül vissza Szolnokra. Közben ügyeltek arra, hogy a vonalvezetéssel mindig az ártér külső határán maradjanak. Ezt a koszorúpoligont több helyütt átvágták, és az így nyert adatokat figyelembe véve, a mutatkozó hibákat eloszlatták. Ez a keret, illetőleg az ebbe foglalt alappontok szolgáltak alapul a többi, az ártéren beépített, igen számos alappont magasságának meghatározásához. Ezeknek az alappontoknak a szintezése alkalmával is azt az elvet juttatták érvényre, hogy minden alappont zárt szintezési poligonból határoztassék meg. A pont jegyzéket 1892. július hó 18-án keltezték Jászkiséren. Ebből következtethetően a 199 alappontot tartalmazó, mintegy 300—350 km össz- hosszúságú szintezési hálózat észlelését a két mérnök valószínűen 1891 őszén és 1892 tavaszán hajtathatta végre. Ruff Ferenc, a Háromszögelő Hivatalban az országos felsőrendű szintezésnek első vezetője, a szóban forgó társulat egy 1926-ból származó adatközlésére [26] azt jegyezte fel, hogy a jászalsószentgyörgyi templom homlokfalán levő 34. sz. vastábla teljes határozottsággal, a Vásár- helyi-féle alapszintre vonatkozik, de nagyon valószínű, hogy az egész hálózat is ugyanerre az alapszintre támaszkodik. Ez az alapszint a szolnoki Vár- templomnál 872 mm-rel alacsonyabb a Vízrajzi Osztály alapszintjénél. 4.29. KÖZÉPTISZAI ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULAT l A Tisza szabályozása céljából még 1846-ban megalakult társulatok között volt a „Hevesi társulat”. Ennek érdekterülete Egertől Csongrádig, illetőleg a balparton Tiszafüredtől a Hármas-Körös torkolatáig terjedt. Az óriási feladatokkal küszködő társulat rövidesen egészen kis egységekre szakadt, majd a kisebbek később újból egyesültek, és így jött létre az életerős és tekintélyes területtel bíró Középtiszai Ármentesitő Társulat. Működését ebben a formában 1886. január 1-én kezdte meg. Érdekterülete a Tisza balpartján Tiszafüred és Szolnok között húzódott. Ármentesített területe 78 840 kaf. hold volt. A belső töltésépítési munkák a Lányi S. vezette lejtmérésre támaszkodtak. 1888-ban azonban újabb lejtmérést hajtottak végre műszaki ártérfejlesztés céljából.* A lejtező mérnök : Derzsy József, közel 1000 kilométeres hálózatot fejlesztett ki, 423 alapponttal. Munkájának eredményét „A Középtiszai Ármentesítő Társulat lejtmérési fixpontjainak jegyzőkönyve” c. kőnyomatos kiadvány tartalmazza [27], Az ehhez tartozó „Előszó” sok értékes megjegyzést tartalmaz a szóban forgó szintezési munkálat közelebbi ismeretéhez. * Az erre vonatkozó pályázati hirdetés 1886-ban jelent meg. (M. M. É. E. Heti Ért. V. évf. 51 és 62. 1. Bpest, 1886.) Ebben a hirdetésben azt olvassuk, hogy „Karcag és Kisújszállás keleti határai közti, mintegy 250 000 kát. holdnyi terület 50 öles kocka- hálózattal lesz belejtezendő.” 245
