Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
Kezdetben kisebb és össze nem függő töltéseket emeltek, majd ezeket lassanként összekapcsolták. Tisza menti érdekterületük a benei magaslatoktól lenyúlt Mezővárig, majd Csapig, a Latorca mentén pedig a bucskai magaslatoktól Ásványig. 1898-ban a rettegett hírű Szernye-mocsár tulajdonosai kiváltak a társulatból és „Szernye vízrendező és ármentesítő és belvízszabályozó társulat” néven külön érdekközösségbe tömörültek. A társulati szintezéseket illetően annyi bizonyos, hogy 1886— 1887-ben nagy ellenőrző szintezéseket hajtottak végre. 1888-ban ugyanis a védtöltése- ket kellőképpen felmagasították. A későbbiekben nem is ismétlődött meg egyszer sem, ami a korábbiakban oly gyakori, sőt rendszeres volt, bogy a Tisza vagy mellékfolyói kiöntötték volna. A régebben hírhedten maláriás vidékből hazánk egyik leggazdagabb gyümölcstermő területe lett. S ahol egy évszázada 4.09. ábra A Beregmegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat lejtmérési peremes táblája még csak bivalyok vontatta, úgynevezett sárhajóval lehetett csak közlekedni egyik faluból a másikba, ott ma — kövezett utakon — rendszeres autóbuszforgalom van. Szarka Gyula igazgató-főmérnök közlése [20] szerint : „A rendelkezésünkre álló . . . magassági jegyek az ún. Vásárhelyi-télé síkra vonatkoztatva adják az illető pont Adria feletti magasságát. Ezen alapsik és a Vízrajzi Osztály alapsíkja közötti külömbözet ... a vásárosnaményi templom küszöbén : 0,914 m.” Ebből a közlésből annyi bizonyos, hogy az eredeti lejtmérés 1890 előtti, a vastáblák alakja alapján (4.09. ábra) pedig gyaníthatóan az 1870 és 1885 közötti évekből való. SzarkaJUyula — említett átiratában — mindössze 16 lejtmérési tábláról emlékezik meg. Utódja, Benda Kálmán, 1928-ban újabb kimutatást küld [21] ; ebben a CXX sorszám is előfordul. Ebből következik, hogy a hálózatnak legalább 120, peremes táblával állandósított magásságjegye volt. A hálózati alappontok alapszintje 1928-ban (és nyilván, egészen az államosításig) a 237
