Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

felelő libella egyelőre nem terjedt el. A hengeresre csiszolt libellát ajánlja Lambert [9] a. id. műve, s emellett száll síkra 1816-ban a nagy tekintélyű, ifjabb Johann Tobias Mayer (1752—1830) is [11].

Időközben megjelent Attain-Manesson Mattéit (1630—1706) geodéziai tárgyú munkája [12]. Ebben a kiváló tudású és nagy tapasztalatú szerző három szintezőműszert ír le. Mindegyiknek lényege a libella. (Hisz ha libellánk van, távcső nélkül is lehet vele magasságot mérni!)

0.6. ábra

Mallet távcsöves és libellás szintezőműszere háromlábú állvánnyal.(Egykorú metszet után)

Mailet legegyszerűbb műszere testes libellából és annak keretére szerelt dioptrából állott. Ezt asztalra vagy egyéb sík felületre helyezve használták. Szabadkézben tartva nem lehetett használni, mivel a buborék (a libella hengeres csiszolása miatt) nem állott volna be középre. Szerkesztett azonban olyan műszert is, amelyen a távcső hosszúkás hasáb alakú foglalatához a libella szilárdan hozzá volt erősítve. A távcső foglalatához alul gömbcsuklós, botszerű állvány csatlakozott, s a buborék pontos középreállítását szintezőcsavar tette lehetővé.

A harmadik műszer (0.6. ábra) már egészen közel áll a mai szintezőműszerekhez. Ezen egy négyzetkeresztmetszetű, hosszú csőben a távcső és a

21