Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
víztükréhez is csatlakoztak. Vagyis ott, ahol Zornberg legalkalmasabbnak vélte a szintezést megkezdeni, karót üttetett le a part közelében, valamely csendes öblözetben úgy, hogy éppen egy síkban legyen a víz tükrével. Valószínűleg nem ötletszerűen járt el, hanem megjelölte a legkisebb apály és a legnagyobb dagály szintjét. Ez azonban nem bizonyos. Viszont az sem lehetetlen, hogy a csatlakozás műveletét esetleg több napon keresztül is megismételte. A szintezés végeredményéből valószínűnek látszik, hogy a kiindulás alapjául elfogadott tengerszint magasságát Zornberg az apály és a dagály szélső értékeinek középértékeként határozta meg. Ezért térnek el az ebből számított magasságok aránylag csak kis értékkel a későbbi mérések alapján meghatározott, ugyancsak az Adriára vonatkozó értékektől. Ennek ellenére ez a tengerszinthez való csatlakozás nem volt tökéletes. Kitűnik abból, hogy amikor 1860 körül már monarchiaszerte épültek a vasútvonalak, az osztrák vasútvonalak kitűzése céljából végzett szintezésekből nyert magasságok — Wallandt szerint [81] — általában 9—10 lábbal (mintegy 3 méterrel) különböztek a Kulpa-szintezéssel levezetett adriai magasságoktól. Streffleur szerint [90] az osztrák vasúti szintezések a trieszti öbölből indultak el. Ha — történetesen — a kiindulás ott is*a fiuméihez hasonló volt, az sem lehetetlen, hogy egyik kikötőben éppen apály, a másikban éppen dagály idején kezdették meg a szintezést. Ebben az esetben pedig már az induló értékben is lehet akár több métert is meghaladó hiba. 3.07. A KORAI VÍZRAJZI SZINTEZÉSEK ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE Széchenyi István közlekedésügyi miniszter rendeletére az Országos Közlekedési Bizottság 1847-ben bő kimutatást [91] készített hazánk valamennyi folyójárói, mindegyiknél feltüntetvén, mikor készült róla felvétel, illetőleg milyen állapotban van háromszögelése és szintezése. Mindazoknak a geodéziai munkálatoknak költségét, amiről alább lesz szó, a só felemelt árából fedezték, illetőleg azok a munkálatok, amelyeket nem az Orsz. Építészeti Főigazgatóság hajtatott végre, magánosok vagy társulatok költségén készültek. I. Duna Általános felmérését Ausztria határától az oláhországi Csernecig 1823- ban kezdték nieg, és 1840-ben fejezték be. A munka 17 éven át szakadatlanul tartott. Az Építési Főigazgatóság jelentése szerint ez az egyetlen munkálat 6127 tervből, az ezekhez tartozó irományok és számítások tömegéből áll. Ezeket egy 2 szobából álló külön térképtárban őrzik egy rendszeresített állományú térképtáros felügyelete mellett. Ezenkívül ide tartozik még 3 láda ügyirat és ehhez tartozó 513 terv (vagyis térkép) ; ezeket — a Helytartó- tanács rendeletére — a többi anyagtól elkülönítve, de ugyanabban a helyiségben őrzik. A Duna felvételének összes költsége : 8 948 149,— Ft volt. II. Morva Felmérése és mappázása 1842/43-ban történt meg. Több részletes térkép is készült róla. Ezekből végül 32 összefüggő lapot állítottak össze . .. 210 f
