Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
berger Lajos, a fiatalabbak közül pedig Zornberg Lénárd, egy elszegényedett osztrák bárócsalád tagja, Vörös Zsigmond és Pribék Albert [2], Lányi Sámuel, a Dunáénál sokkal nagyobbszabású felvétel vezetője már nem fiatal ember (3.01. ábra). A pesti egyetem anyakönyvének bejegyzése szerint 1821-ben, első szigorlata idején 30 éves volt; tehát kb. 1791-ben született fglón,* magyar nemesi családból. Szüleiről és családi körülményeiről egyelőre semmi közelebbit sem tudunk. Oklevelét 1823. szept.-26-án nyerte [3]. Lányi tiszai felvételeinek kezdetét többször 1833-ra teszik. Az egykorú iratanyagból megállapítható, hogy a mérnöki munkaerők átcsoportosítása és az előkészítő munka már 1832 őszén megkezdődött. Rauchmüller főigazgató ekkor rendeli el [4], hogy a Bega-csatornának és környékének felvételét befejező mérnökök egy része Hódmezővásárhelyre költözzék át, és ott jelentkezzék a Tisza-térképészet kirendeltségénél. 1833-ban már javában folynak a ,, . . . geometrisch, trigonometrisch und hydrometrisch bewirkten Vermessungen” [5]. Itt a „geometrisch . . . bewirkten Vermessungen” kifejezés szintezést jelent. 1834 nyarán Lányi már beterjesztheti első érdemleges munka jelentését [6], amelyben terjedelmes szintezési munka végrehajtásáról számol be. A Tiszának és felső mellékfolyóinak szintezése és vízrajzi felvétele teljesen Lányi S. elgondolása szerint történt. (A Körösök és mellékfolyóik térképezése, szintezése stb. a Huszár-féle felvétel során tökéletesen elkészült már.) Az a tömérdek magassági jegy, szintezési és vízsebességi adat, amelyet Lányi mérnökei a Tiszáról felvettek, olyan alapos, rendszeres és megbízható adathalmazt szolgáltatott a késő utókornak, írja Gonda [7], amelyhez foghatót a Dunán kívül — akkoriban — a világ egyetlen folyamáról se tudtak felmutatni. Ezek a felvételi adatok még napjainkban is hatalmas tudományos és gyakorlati kincsnek számítanak. Mindennek az óriási mérnöki munkának végeredménye az akkori főnök, Vásárhelyi Pál neve alatt ismeretes, noha neki, közvetlenül, a tiszai szintezésekben semmi közelebbi szerepe nem volt. Lányi a szintezésre külön utasítást nem készített, mert nemrég jelent meg Vásárhelyi utasítása a Duna szintezésére vonatkozóan, majd 1835-ben a főigazgatóság is közreadta hivatalos szintezési utasítását. (Mindkettőt a II. részben ismertettük.) Lányi nem csupán a vízszín esésének meghatározásában tért el a kezdeti idők vízitábláinak (Wasser-Tafeln) alkalmazásától, hanem egy olyan módszert vezetett be, amely a Duna szintezésénél csak 1836-ben került bevezetésre. A módszer lényegében érinti a szintezés (= vízszintezés!) eredményeit, mivel a szintezés jóságát a vízszínhez való gyakori csatlakozással ellenőrizték. Ezért az alábbiakban közelebbről is foglalkozunk vele. A vízszín esésének meghatározása egyike volt a legkényesebb feladatoknak. A legfőbb nehézséget az jelentette, hogy a szintezést, és ezzel egyidejűén a vízszín magasságának meghatározását a folyam egyes szakaszain igen különböző időben és nagyon különböző vízállások mellett végezték. Mindenesetre arra törekedtek, hogy egy-egy munkába vett szakaszon olyan időben dolgozzanak, amikor zavart jelentő, hirtelen árhullám nem volt várható. Ilyen módon tehát a felvétel alkalmával az egész folyó esésviszonyairól nem kaptak képet, hanem csak egyes szakaszok esésvonalai * Életadatai az iglói ág. evangélikus egyház anyakönyvében találhatók meg184 ‘
