Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
2. Szintezési munkálatok a Duna mentén
\ A folyón való átszintezés mindig szakaszvégponlról történt, és hogy a kellő ellenőrzés meglegyen, mindig két mérnök végezte, mégpedig különböző napszakban. Az így nyert eredményeknek középértékét képezték, és ezt tekintették végeredménynek. Ennél a munkálatnál az irányzásokat nem ritkán hatszor yagy még többször is megismételték, mert a végeredményben legfeljebb 5 — 6 vonásnyi (11 —13 mm) ingadozást engedtek meg. Gondosan ügyeltek, hogy azok a műszerek, amelyeket ehhez a munkához használnak, szabatosan működjenek. A műszervizsgálatokat a legnagyobb szigorúsággal hajtották végre, s nagyon ügyeltek arra, hogy a távcsövek ragyogó tiszták, a szintezőlibellák pedig kellő érzékenységűek legyenek. A műszereket illetően a legkisebb hiányosságot sem tűrték meg. Az egyszerű (= másodrendű) szintezési vonalakat, amelyek csakis (szárazföldi) magassági pontok meghatározására szolgáltak, a fővonalakból kiágazóan a partok mellett vezették. Ezek szintezési fixpontból indultak ki, s ugyanilyenbe kötöttek be, s ezáltal adva volt az ellenőrzés lehetősége is. Egyébként a partmenti alsóbbrendű pontok magasságát nem minden esetben a fő szintezési vonalból vezették le, hanem csupán akkor, ha a szintezési vonal egyébként is a Duna partján haladt. Ha a szigetek vagy a szárazulat partját erdősáv borította, eltekintettek az időrabló és költséges folyón való átszintezéstől és az átszintezést. a víztükör segítségével hajtották végre. A szintezett magasságnak egyik partról a másikra való átvitele — kétségkívül — egyike volt a legnehezebb feladatoknak, mivel áz irányzást és leolvasást nemcsak a refrakció nehezbítette, hanem az a körülmény is, hogy a szintezőlécek a partmenti fák és bokrok levelei közt, s részben azok árnyékában többször nagyon nehezen voltak láthatók. A partok magasságának meghatározásához az alapot a víztükör szolgáltatta Gyakorta megesett, hogy a partok magasságmérését szintezőműszerrel ellenőrizték. Egyébként ezt a munkát úgy végezték, ahogy azt az 1835. évi utasításban találjuk. A vízszín esésének meghatározása A vízszín esésének meghatározását szintén igen nagy gonddal hajtották végre. Ez a munka vízmércék körzetében folyt. Kiinduló alapul a pozsonyi vízmérce 0 vonása szolgált . A vízszínmegfigyeléseket meghatározott napokon (3 egymás utáni napon át) óránként végezték. A meghatározáshoz szintezőműszert használtak. (A továbbiakban nagyon sok meghatározási adat következik.) A szintezés végrehajtására szorosabban ezek a fejezetek vonatkoznak, majd a keresztszelvények felvételi és a vízemésztési görbék meghatározási módjának leírása következik ; majd az első részt a hossz- és keresztirányú mélysógmérés leírása zárja be. A beszámoló II. része a vízrajzi felvételek leírását tartalmazza. Mi ebből a részből csakis a fejvételek rajzi kidolgozására vonatkozó részleteket közöljük, mert ennek pontos ismerete nélkülözhetetlen az egykori rajzi munkálatok tanulmányozásánál. 180
