Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

BEVEZETÉS

0,01. A SZINTEZŐMÜSZEREK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK ÁTTEKINTÉSE

A legrégibb szintezőműszer, amelyet egykorú feljegyzések nyomán ismerünk, az alexandriai Heron ,,dioptrá”-nak nevezett műszere volt [1]. Ez a kiváló készülék és a hozzátartozó szintezőléc lényegileg mindenben megfelelt a hasonló célokat szolgáló mai műszereknek [2]. Ezért valószínű, hogy nem teljes egészében Heron műve, hanem már több évszázados fejlődés eredménye.

Heron korában, Kr. e. 100 körül, már ismeretes volt a vízszintessé tett léccel végzett magasságmérés, amit mai szó- használattal lépcsős mérésnek nevezünk, de ezenkívül fejlett volt már a közlekedőcsöves szintezőműszcrrel való mérés is.

Ehhez tárcsás szintezőléceket használtak.

Heron tulajdonképpen két, egyaránt ,,dioptrá”-nak nevezett műszert szerkesztett. Egyikkel derékszöget lehetett kitűzni [3] (0.1 ábra). Ha erről a felső, kör alakú lemezre, az úgynevezett plinthusra* szerelt tulajdonképpeni szögmérő dioptrát eltávolították, a szabadon maradt plinthusra rá lehetett helyezni, illetőleg rögzíteni a közlekedőcsöves alapon működő szintezőműszert, vagy miként Heron nevezi, a szintező dioptrát (0.2. ábra).

Ha alaposan megtekintjük az egykorú, szabatos leírások alapján készített rekonstrukciós rajzokat (1. és 2. ábra), látható, hogy ezeken a berendezéseken — kezdetleges voltuk ellenére — a mai szintezőműszerek minden lényeges alkatrészét megtaláljuk.

A műszerállvány ugyan egyetlen oszlop, de ez három ponton érintkezik a talajjal, ami megfelel a mai megoldásnak.

Az oszlop forgatható része a mai műsze- Heron szögkitűző dioptrája (Schöne reken az alhidádénak felel meg. Az alhi- ős Neumann rekonstr.)

* nUv&ov (plinthon) = sík felület (gör.).

15