Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
A libella igazítása az (m) jelű, [_ alakú idomdarab alkalmazásával, illetőleg az (i) jelű igazítócsavar segítségével történik. Hogy a műszer felállítása alkalmával a libella buborékját könnyebben állíthassuk középre, a szintezőlibellán kívül egy kisméretű csöves keresztlibella (ri) is van a műszeren. A műszer távcsöve (pz) 64 cm hosszú. (A méretet az eredeti rajzról állapítottuk meg.) A szemlencse nyílása 5,3 mm átmérőjű, gyújtópontjának távolsága pedig 33,2 mm. A parallaxis eltüntetésére (r) csavar szolgál. A tárgylencsét (W) csavar segítségével lehet a gyújtóponthoz közelebb vagy távolabb vinni. Az optikából ismeretes ugyanis, hogy a távcső két lencséjét, ha az irányzott tárgy a tárgylencséhez közelebb kerül, egymástól távolabbra kell vinni. A fénysugarak a tárgylencsét 13,2 mm átmérőjű kerek nyíláson keresztül érik. A lencse szabad nyílását azért csökkentik le ennyire, hogy ezáltal a távcsőben keletkező színtörést korlátok közé szorítsák. A tárgylencse gyújtó- távolsága 567 mm. Mivel a nagyítás — elegendő megközelítéssel nem más, mint a tárgy- és a szemlencse gyújtótávolságainak viszonyszáma, J_ _ 567 /' ~ 33,2 17,1, azaz a HuszárM. által- vezetett szintezésnél alkalmazott Voigtlander-féle műszerek távcsövének nagyítása 17-szeres volt. A rajzon (//) jelű vízszintes paránycsavar a távcsövet és a libellát együtt mozgatja. A (dd) csavar forgatására is együttesen mozog a távcső és a libella, de ezúttal függőleges síkban. Az utóbbi csavar mozgatására csak a műszer igazgatása alkalmával van szükség. Végül a szemlencse alatt találjuk a szintezőcsavart. Bár ez a berendezés lényegileg már azonos a Stampfer-féle beosztással ellátott csavarral, megoldását illetően még messze áll attól. A beosztás a (rr) jelű kerek lemezre készült (1.14. ábra) ; forgatását (ss) csavarral végezzük. Az áttételt a (qq) jelű berendezés tartalmazza. A műszer alhidádéja kúpos anyarészben (vv) végződik. Ez, miként a későbbi műszerekről ezt a megoldást jól ismerjük, hasonló apatagra illeszkedik. A kellő rögzítést (yy) szorítócsavar biztosítja. A műszerállvány fából készült, s felül a lábak felé, háromszögletű, priz- matikus testben végződik. A lábak ennek megfelelően csak oldalirányban mozgathatók. A lábakat hatalmas, szárnyas sárgarézcsavarok erősítik a fent említett prizmatikus testhez, hogy szükség esetén levehetők-, és szállítás alkalmával kis helyen összecsomagolhatok legyenek. A lábak végére öntöttvas sarukat alkalmaznak. 17. §. A Voigtlánder-féle szintezőlécek 5/4 hüvelyk, azaz 33 mm szélesek, 1 hüvelyk, azaz 26,35 mm vastagok és 13 bécsi láb, azaz 4,11 méter hosszúságúak. Anyaguk : juharfa. Egy műszerhez két léc tartozik, (Huszár M. e tekintetben is messze maga mögött hagyta korát, mert pl. az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezése 1873 és 1902 között műszerenként csak egy lécet használt.) A szintezőléc beosztása lábak és hüvelykek szerinti, a bécsi mértékegység alapján. A hüvelyket (1" = 0,026 m) három-három vonással további négy részre osztották. A mérőlécek két 2 méteres darabból állanak. Ezek egyike vályúszerűen végződik, s a másiknak megfelelő vége ebbe beleilleszthető. A két rész egymáshoz rögzítését nagy fülescsavarokkal érték el. 110
