Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
úgy öszve vitte a dér az lápotth, gialogh is által léphetni” [130]. Holstnak 1665-ben kelt jelentése szerint Zalavár egy mocsár közepén levő régi erőd; 2000 lépésnél hosszabb do- rongúton [131] és hidakon át közelíthető meg. A vízállás ekkoriban magas volt [132]. Lehetséges, hogy a hídvégi híd helyreállítására 1676-ban tették meg az első lépést. Chernél Mihály zalavári főkapitánynak Batthyány Kristóf főgenerálishoz intézett jelentése szerint ő hidakat építtet és a várat erősítteti [133]. Elég keserves dolog lehetett ez abban az időben. Az átkelőhely és a híd, töltéseivel együtt időközben ugyanis annyira tönkrement, hogy 1659-ben az országgyűlésnek kellett törvénybe iktatnia, hogy a kiskomáromi végház biztosítására „a hídvégi kastélyt” építsék újjá. Ennek ellenére még tíz év múlva is vad világ volt itt. 1666-ban ákosházi Sárkány István, a Nádasdyak birtokösszeírása kapcsán ezeket jegyzi fel: ........Hidvégh puszta. A Szántó földeyt mind az Erdő fogta fel. Makos Erdeje vagion Szalavári erdővel határos. Vagion égi rhé heli Hidvégh nuncupata(= nevezetű). Nádasdy Uram eő N(agysá)ga számára percipiálták, amint most is. Compot tartott rajta. . .” [134]. Chernél Mihály utódja, Nagy Ferenc vicegenerális azonban 1682-ben azt jelenti, hogy a „palánk és hidak rossz állapotban vannak”. Nem is javíttatja a hidakat, hanem inkább utat vágat a lápban [135]. Ha nincs híd, nem okoz gondot annak állandó őrzése. A rév fenntartása kevesebb pénzbe és főként kevesebb emberéletbe kerül; ezért szívesebben látták a zalavári várkapitányok és az országos főgenerálisok is, ha a híd nincs megépítve. Az a komp, amelyet Pethő László csináltatott, valóban pompás alkotmány volt. Török István 1651. június 9-én kelt levele szerint „az komp elégh öregh (azaz nagy), 25 lovast elbir égi vitelre, avagi 75 s talán száz gialogot . . . már egiszer uoltak is által rajta, de Pető uram el tétette röjtök heljre” . . . [136]. Nem is csodálkozhatunk tehát, ha ilyen mélyen merülő vízijármű számára a Zala torkolatát a vízi növényektől állandóan tisztíttatni kellett. A zalavári és hídvégi végvári hajdúk közül sokan azért szöktek meg, mert igen gyakran kellett kötésig a hideg vízben állva dolgozniuk. A törökök nem egyszer lepték meg őket eközben és bizony nem egy szegény magyar esett áldozatul a lesből támadóknak. A legbiztonságosabb és még leginkább használható közlekedési lehetőséget a Zala mocsarain át a IX., sőt talán már a Vili. századtól fogva megépített lábas- híd-utak, dorong- és rőzseutak jelentették [131]. Legegyszerűbb fajtájuk a sekély mederfenékre rakott rőzsetakaró volt; ezeken észrevétlen közlekedhettek, de mindig vízben jártak. A hídutak magas fokú műszaki érzékről tanúskodnak. Belőlük fejlődtek ki később a cölöpsorok közé fogott töltéseken vezető dorongutak. Ám ezek sem voltak magasak. Mezőlaky Ferenc zalavári com- mendatornak 1558-ból kelt panaszos leveléből tudjuk, hogy magasabb vízálláskor a víz az utakat is elborította, s ilyenkor az útra .......se lovon, se koc sin, se hajón a jeges nagy vízben (ember) ki nem mehetett” [137]. Az eddigi kezdeti ásatási eredmények szerint Zalavár és Hídvég között, átlagosan mintegy 150 cm vastagságú tőzegréteg képződött. A tőzegképződés több szakaszban ment végbe; az egyes szakaszok között gyengén homokos, fekete, tőzegálladékkal teli rétegek ülepedtek le. Ezekben az időszakokban a folyó sodra az egykori utak helyén nagyobb volt, és ez akadályozta meg a tőzegképződést. Eldöntetlen még, hogy mi okozta ezt. Valószínű, hogy mesterséges beavatkozásról van szó. Az ismertetett Rams Dániel-féle (egyelőre előzmények és folytatás nélküli) aktából világosan kitűnik, hogy a Balaton környékén már a XVI —XVII. században olyan nagy kiterjedésű mocsarak voltak, amelyekkel sokáig nem tudott megbirkózni a török haderő sem. A kiskomáromi mocsarak terjedelmére jellemző, hogy a miattuk 1836-ban megalakult Kiskomáromi Lecsapoló Tár1.120 ábra. A Balaton északi partján a Szentgyörgyhegy, Szigliget, Badacsony, Kővágóörsi hegyek és Kishegyestű (Hdzy Gy. temperája) 96
