Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
talán bizonyos mértékű helyszíni helyesbítő munkával készült. Tihany ezen a térképen már félsziget, Szigliget azonban sziget. Ez az állapot egy 108,0 m körüli A. f. vízállást tételez fel (1.97 ábra). Matthias Seutter térképe A XVIII. század elején új térképkészítő officinát létesített Augsburgban M. Seutter rézmetsző és kartográfus (1678 — 1757). Nevéhez mintegy 250 térképlap kiadása fűződik. 1730-ban megkapta a „császári geográfus” megtisztelő címet is [87]. Magyarországot ábrázoló térképe 1707—1708 táján jelent meg. Ezen a Balaton ábrázolását di Vignola (1.93 ábra) és Dorn. Rossi mintái után dolgozta ki, erősen hangsúlyozván Tihany félsziget voltát (Lásd az 1.88 ábrán Moll Hermanns!). Joh. Christoph Müller térképe A német származású J. Chr. Müllert (1673—1721) Marsigli hívta hazánkba. Képzett matematikus, azaz háromszö- gelő és asztrogeodéta mérnök volt. 1696 óta Marsigli mellett dolgozott. A spanyol örökösödési háborúba is elkísérte — térképészként — főnökét. Visszatértük után megbízást kapott, hogy pontos helymeghatározások alapján szerkessze meg a monarchia egész területének új térképét. Hét—nyolc év alatt el is készült a Cseh-, Morva- és Magyarországot ábrázoló 25 lappal. Amikor Szilézia felméréséhez akart kezdeni, a sok megpróbáltatásban korán legyengült, kiváló férfiú — alig 49 éves korában — meghalt [90]. 1709-ben megjelent Magyarország- térképe több kiadást is megért. Rajzuk majdnem ugyanaz. Az általam használt lapon a méretarány 5 magyar mfd = 105 mm-ként, a Glaser által leírt karlsruhei lapon 8 magyar mfd = 161 mm-ként van megadva. A különbséget a papír méretváltozása magyarázza. A térképek címe és évszám jelzése ugyanaz. Ennek ellenére úgy látszik, hogy legalább kétféle nyomólemez volt belőle (1.98 ábra). J. Chr. Müller 1709. évi Balaton-tér- képe forradalmian új jelenség a Balaton térképezésének történetében. Eperjessy Kálmán bécsi levéltári kutatásai szerint Müller tavasztól késő őszig háromszögeit, mért és kocsizott. A távolságot a kocsijához erősített kerék forgásával mérte. A számító és térképező munkát telenként végezte [91]. Müller térképéről kiderül, hogy a felvétel idején, tehát 1705 körül, a Balaton vízállása már több méterrel alacsonyabb volt a 111,5 — 112,0 méteres legmagasabb szintjénél. Amíg tehát 112,0 méteres vízállás mellett a tó szintje elborította a tihanyi nyerget, a tó vízszintjének csökkentése után Tihany ismét félszigetté vált. Észak felől vékony nyakon át közelíthető meg. Müller térképéről világosan látszik, hogy a Tihanyt Aszófővel összekötő nyak 1705 táján rendkívül keskeny volt. A mai pontos szintvonalas térképek segítségével könnyen megállapítható, milyen szintig eresztették le a Balaton vizét: 108,0 m körüli magasságig. Közvetlen méréseim alapján azt állapítottam meg, hogy a tihanyi alsó terasz magassága 106,20— 106,80 m A. f. magasságú. Úgy tűnik tehát, hogy néhány évtizedre a Balaton vízállása ismét a rómaiak korát megelőző szintjét nyerte vissza. Ilyen Vízállás mellett már Szigliget és Fonyód sem volt többé sziget, hanem mocsár- és sártenger vette körül őket. Joh. Baptist Homann térképei A XVII. század második felének egyik kiemelkedő német térképszerkesztője és kiadója a Nürnbergben működő Joh. Baptist Homann (1663 — 1724) volt. Élete utolsó évtizedében „császári geográfusaként tisztelték [85]. Magyarországról — Joh. Chr. Müller császári mérnökkari kapitány térképeinek felhasználásával — két térképet készített. Glaser meghatározása szerint [87] ezek a pasz- szarováci béke (1718) és Homann halála (1724) közötti időben készültek. 1.94 ábra. Pierre Schenk térképe 1717-ből 80
